Az érdekes incidens, amely meleggé tette a tanácsülés levegőjét

Szeged és Vidéke, 1903. december 11. – A város nemes főjegyzője, Tóth Pál dr., aki azzal szokott dicsekedni, hogy ő soha semmiféle taktikát nem követ, megint belevitte a saját külön politikai meggyőződését a közigazgatási akták sablonos világába. Ósdi és vaskalapos ez az ember, mégis előszeretettel forgatja ki mivoltukból a közigazgatási eljárás szabályait s kereteit, hogy rányomhassa az aktákra a saját politikai egyéniségének bélyegét.

Ilyenkor azután czéljaihoz képest tágitja, szükiti vagy megnyomoritja a formákat s ha felelősségre vonják az önkénykedésért, a ravasz férfiu cinikus mosolyával, vagy esetlen kimagyarázással igyekszik takarni a turpisságát. A mai tanácsülésen is ráolvastak a főjegyző urra egy kisded manipulácziót. Fodor Károly dr. adóügyi szenátor bemutatta az adóelfogadás dolgában hozott közgyülési határozatot, amelyet most közöltek a városi tanácscsal és kifogásolta, hogy a közgyülési jegyzőkönyvben szóval sincs emlitve az ő fölszólalása. Fodor persze az emlékezetes ügyben a meghunyászkodó tanácscsal szemben végig megmaradt a maga kurucz álláspontja mellett és a renitens szenátor a novemberi közgyűlésen is férfias önérzetességgel, a hazafias meggyőződés imponáló hevével érvelt a polgármesteri jelentés ellen.

Tóth Pálnak ez a tanácsot megszégyenitő renitenskedés nem volt ingére s ugy intézte el a kellemetlen dolgot, hogy Fodor Károly beszédéről meg sem emlékezett a jegyzőkönyvben. A főjegyző a tanácsülésen eljárásának helyessége mellett bizonyozott, azt hozván föl, hogy a közgyülési jegyzőkönyvben rendszerint csak a határozattá emelt javaslatot pártoló fölszólalásokról létezik emlités, más szónokok neve pedig csak akkor kerül a jegyzőkönyvbe, ha a közgyülési nap határozat nélkül mulik el s a jegyzőkönyvben mégis nyomának kell lenni a bizottság tanácskozásának. Fodor Károly a határozathozatal napján szólalt föl a javaslat ellen, ezért nincs megörökitve az álláspontja a közgyülés jegyzőkönyvében.

Fodor szenátor nem nyugodott meg ebben a válaszban és a mulasztás miatti felelősséget a jegyzőkönyv hitelesitőire hárította. Ezzel véget ért az érdekes inczidens, amely ma meleggé tette a tanácsülés levegőjét.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. december 11-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.