
Illusztráció: Berkó Pál / Fortepan
Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. november 13. – A vásárhelyi cigányok különös előszeretettel vetik ki hálójukat a szegedi hiszékeny asszonyokra. Ismét egy ilyen hiszékeny szegedi asszonyt csaptak be Janka György és Mária vásárhelyi cigányok, még pedig elég furfangos módon.
A napokban találtak egy szegedi felsővárosi jámbor parasztasszonyt, aki annyira vallásosnak látszott, hogy nem tudták bizalmát felkelteni. De mert sikerült kipuhatolni, hogy az asszonynak néhány korona megtakaritott pénze van, sehogyse akarták kiereszteni hálójukból. Minthogy az asszony szintén fanatikusnak látszott, a két cigány az „Isten küldöttjének” mondotta magát. Ezzel a furfangos eszmével azután csakugyan sikerült is a tudatlan asszonyt befonni.
A két cigány elmondotta, hogy őket az Isten küldötte a bünben megtévedt emberek lelki üdvösségének megmentésére. Különös megbizásuk van arra, hogy az asszony lelkét ápolják, mert tudomásuk van arról, hogy régen bünbe esett s tulvilági üdvössége veszélyeztetve van. Elmondották, csak akkor számithat arra, hogy bejut a menyországba, ha ő általuk megvesztegeti Szent Pétert, a menyország kapusát. Ezen a cimen és más furfangos fogásokkal sikerült is az asszonytól negyvenöt koronát kicsalni.
A veszedelmes két cigány talán még most is folytatná csalásait, ha egy alkalommal, amikor ismét az aszszonyhoz indultak, az utczán fel nem ismeri egy rendőr. Természetesen azonnal előállitotta őket. Csakhamar kitünt aztán, hogy mi járatban voltak. Behivatták az asszonyt és felvilágositották a csalásról. Szegény asszony talán nem is a negyvenöt koronáját, koronáját, hanem a megingott hitét siratta.
Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Reggeli Ujság című lapban jelent meg 1910. november 13-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.