Táltos, Úr Jézus, Szentlélek vagy égi pap, de pénz, az mindig kellett neki

Vásárhely és Vidéke, 1902. október 30. – Pompás jelenetekben gazdag főtárgyalás folyt le kedden a szegedi büntető törvényszék előtt. Egy vásárhelyi czigányasszony ült a vádlottak padján többrendbeli furfangos csalásai révén, melyek valóságos nagy bünpörré alakultak ki a bizonyitási eljárás folyamán. Kiderült ugyanis, hogy Bánfi Jánosné szül. Lakatos Erzsi, a szóban forgó czigányasszony, körülbelül huszezer koronát csalt ki id. Égető Sámueltől egy egész sereg képtelen mesével, melyek valamennyien azon alapultak, hogy Lakatos Erzsi az isten követe és mint ilyen két kocsiderék bankó pénzt fog hozni Égető Sámuelnek. A pénzt egy klastromban csinálják ahhoz értő angyalok, onnan fogják majd szárnyas paripákkal hazahordani azt a tenger sok kincset, amelynek alig tud majd helyet szoritani a Sámuel gazda.

Ezzel a merész fantáziával megalkotott mesével öt éven keresztül az orránál fogva vezette a lépre került jómódu gazdát egy élelmes czigányasszony körmönfont furfangja. Mikor aztán teljesen kimerült a ládafia, mind inkább vesztettek a rózsás remények a valószinüség látszatából, mig végre ez év április havában egy följelentés kapcsán kiderült minden turpisság.

Annak idején részletesen meg volt irva e lap hasábjain az egész történet, azért most csak a tárgyalás rendkivül érdekes részleteiről igyekszünk hü képet nyujtani.

A tárgyalás

A biróság elnöke Hevesy Kálmán, tagjai Magyar János dr. és Ivánkovits Árpád dr. voltak. A vádhatóságot Hrabovszky Tihamér kir. alügyész képviselte. Jegyző: Fajka Kálmán volt.

A vádlott Lakatos Erzsi 46 éves, selyemkendős, egyszerüen öltözött asszony. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy milyen viszonyban van Égetővel, azt felelte:
— Kezét csókolom, hát csak olyan szerelmi viszonyságban.
— Figyelmeztetem, hogy egészen a tárgyalás befejeztéig senkinek se csókoljon kezet. Érti? — Igen is, kezét csókolom.

A vádlott ezután konokul tagad mindenféle állitást és hallani sem akar róla, hogy a sértett félnek valami keresni valója volna rajta, sőt a szembesitések alkalmával még a csillagot is letagadná az égről.

Az első tanu Égető Sámuel. Ő a következőképen beszéli el az esetet:
— Beállitott egyszer az udvaromba egy kártyavető czigányasszony. Elhányta a kártyát, azután ajánlkozott, hogy jó pénzért kiüzné a rontást a megbetegedett marhából. Azután, hogy fölcsaptam, két nagy bankót kért és elégette az istállóban, azután elment. Negyednap másik czigányasszony jött, ez, aki itt ül.
— Mikor volt ez, öreg? – kérdezi az elnök.
— Ez bizony, kérem, a mult században volt, gondolom, 97-ben. Szóval eljött egy lánynyal, akit ifiunak néztem, de mégis 40 esztendősnek mondotta magát, ezt a másikat meg 70-nek
— Ugyan öreg, hát hogyan hihette el neki?
— Mert azt mondta, kéröm, hogy ő tindor-lány.
— Talán tündér?
— Az. Aztán elmondta, hogy majd hoz nekem pénzt két kocsiderékkal, csak adjak neki mutatóba egynéhány bankót. Ez azért kell, hogy éppen olyant tudjanak csinálni. Később buzát is kért, azt is adtam. Egyszer letérdepelt előttem a földre és ugy könyörgött, hogy adjak neki pénzt. Egyszer azt mondta, hogy majd ha hozzák az angyalok a pénzt, valami ennivaló csak kell nekik, hát adjak egy borjut. Adtam. Mikor aztán már nem akartam várni, akkor megmutatta a táltost.
— Hát az mi?
— Én ugyan nem tudom. Éjjel volt, kimentünk a földekre és egy gödörből tüz szállt föl. Majd sustorgó, pattogó csillagok szaladtak föl az égbe. Egyszerre megjelent a táltos. Hosszu lepedő volt rajta és ugy fénylett a képes fele, mint a fene. Az asszony azt mondta, hogy ez az Ur Jézus. Az Ur Jézus pedig 1600 koronát kért foglalónak, hogy majd küldi a többit, már csinálják is. Másszor meg – mert sokszor leszállt a táltos – Szentléleknek mondták vagy égi papnak, de pénz, az mindig kellett neki.
— Össze-vissza mennyi pénzébe került az asszony?
— Hát bizony, kis földecském eluszott, huszezer koronát kaptam érte, az mind az övé lett. De szárnyas jószágot, sertést, marhát, terményt annyit vitettem neki, hogy se szeri, se száma. A két fiam vitte el éjjel, titokban.
— Aztán mikor jött rá a csalásra?
— Csak az utolsó pörczenésben, kérem. Eljött hozzám egy titkos rendőr, aki megvilágositott. Akkor aztán bejelentettem.

A következő tanuk, a két Égető-fiu, megerősitik az apa vallomását. Ők tudták, hogy bolondot üznek az öregből, de nem tudták a jámbor hitéből fölrázni. A táltost is látták, foszforral volt bekenve az arcza és rakétákat eregettek a levegőbe. De nem szólhattak a dologról senkinek, mert Lakatos Erzsi megesketette őket és azzal fenyegetőzött, hogy ha elbeszélik valakinek a dolgot, négyfelé hasitja az öreget és a városháza négy sarkára akasztja ki a darabjait.

Vád, védelem, itélet

A bizonyitási eljárás befejezése után a biróság elrendelte a sértettnek és feleségének, mint tanuknak a megeskettetését, bár ez ellen a védő semmiségi panaszt jelentett be. 

Délután 4 órakor Hrabovszky Tihamér alügyész kezdett bele vádbeszédébe. A vádhatóság képviselője a legteljesebb csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy a mai előrehaladott korban fel lehet ülni olyan képtelen meséknek, amilyeneket a vádlott halomszámra gyártott. Épp most folyik a nyomozási eljárás egy másik ügyéből kifolyólag. Lakatos Erzsi ugyanis hasonlóképen több ezer koronát csalt ki egy másik vásárhelyi polgártól, akivel elhitette, hogy kincs van a pincéjében, de egy szellem ül rajta, melyet csak ő tud elvarázsolni onnan. Az ügyész a büntető törvénykönyv 383. szakaszának második pontja és a 384. szakasz szerint minősülő csalás vétségében kéri a vádlottat bünösnek kimondani és elitélni.

A törvényszék Gonda József dr. védőbeszéde után este 6 órakor 3 évi fegyházra itélte a vádlottat, de egyelőre szabadlábon hagyta, minthogy most is vizsgálat folyik ellene és háza, földje van Vásárhelyen. Az itélet id. Égető Sámuelt 18.030 koronányi követelésével a polgári per utjára utasitotta.

A vádlott enyhitésért, az ügyész sulyosbitásért fölebbezett.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1902. október 30-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.