Szeged és Vidéke, 1904. szeptember 23. – Beállitott tegnap Fekete bá’ a kihágási birósághoz.
— Panaszom van!
— Hát csak kivele Fekete bátyánk – szólt a rendőrbiztos.
— Az a baj instálom, hogy ez a Kovács Feri a szomszédom.
— ?
— Nem tetszik érteni? Hát van neki egy szógája. Szógám ugyan nekem is van, de a Kovács szógájával még én össze kerülök ecczer.
— Miért aztán?
— Azér’ mer’ hogy o’an gondatlan.
— Mit csinált az a gonosz szolga?
— Az a baj éppen, hogy nem csinálja a dógát.
— Hát mi volna a dolga?
— Az, hogy mikor lefekszik este, hajtsa be a Bodrit az ólba. Meg a többit is, mer hogy hát kutyát tart a szomszéd. — Megharapta Fekete bátyámat a kutya?
— A kéne neki, tudom nem kóstolna több csizmaszárat.
— De hát akkor nem ártottak kigyelmednek azok a kutyák?
— Hát mán hogyne ártottak volna, mikor ugatnak.
— Fekete bácsi pedig nem tud tőle aludni, ugy-e?
— Nem bánom én, ha ugat, alszom én tőle, de átjön instálom valamennyi az én portámra oszt ott gazdálkodik. Az éjszaka is 10 pengő kárt okozott a gonosz fajzat.
20 korona kár, jegyezte föl a kihágási biró.
— Nem husz instálom, csak tiz pengő. Nem számitom én föl kétszeresen.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. szeptember 23-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.