
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1905. augusztus 29. – Érdekes kalandnak volt hőse éjjel 3 órakor a vásárhelyi piacztéren egy világjáró, szalmakalapban utazó debreczeni ur. Szalmakalapban utazik, mert apjának Debreczenben kalapgyára van. Jó üzletet csinált néhány közeli városban s ennek örömére erősebben belenézett a szeszes üvegbe.
Kalandjának végén már rendőr is szerepel, de ezen is minden nagyobb baj nélkül átesett Mandelbaum, a kalapban utazó. Az eset részletei, melyek nem annyira reá, mint inkább másra nézve érdekesek, a következők:
Az éjjel az igazak álmát aludta a főtéri Lottáné-féle ház portásnője. Egyszerre csak arra ébred föl, hogy rettenetesen szól a kapu csengője. — Hallgatózott.
A csengő mind erősebben csilingelt, majd döngetni kezdték a nagy kaput, hogy szinte rengett belé az egész ház. Mivel nemrégiben holmi apró tragédiákkal fenyegetett egy házbeli cselédleányt imádója, a lakhati czipész legény, az asszony azt hitte, hogy csupa az lesz a kapun s drámábanutazik. Ezért óvatos volt. Nem nyitotta ki a kaput, hanem a rostély biztonságából szemlélődött kifelé, nem valami hizelgő kifejezésekkel illetvén a zörgetőt.
— Halló – ki beszél? – kérdé az idegen. Majd mind türelmetlenebbül ismételte:
— Halló – halló!
— Mit akar!? Ki van ott!? – kérdé a házmesterné.
— Itt Mandelbaum és Társa czég! – fuvolázta az ur. – Nyisson ki.
— Mit akar?
— Le akarok feküdni!
— Itt nem lehet – tiltakozott a házmesterné.
— Nem? – Kiáltotta dühösen az idegen.
— Nem hát!
— Akkor adja ki a kofferemet!
— Hisz részög ez! – mondta magában a nő s visszatérni akart a szobájába.
— Halló – halló! Kiáltotta ujra az ur s ismét döngetni kezdte a nagy kaput.
— De hát mondja uram, mit akar? – Könyörgött a nő.
— Lefeküdni, vagy a kofferemet.
— Akkor menjen szállodába az ur, ez nem az!
— Nem az?
— Nem!
— Hát nem a Tisza szállóhoz van szerencsém? – józanodott az ur.
— Nem ám, ez privát ház, itt nincs koffer! – indult a házmesterné.
Erre a Kossuth-téri rendőrőrszem is figyelmessé lett s igazolásra szólitotta fel a csengető urat.
Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Reggeli Ujság című lapban jelent meg 1905. augusztus 29-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.

















