Csongrád Megyei Hirlap, 1961. augusztus 22. – A napokban írás közben elkopott a ceruzám és mert a zsebkésem otthon hagytam, gondoltam, elmegyek a közeli kis trafikba és veszek egy borotvapengét, majd ezzel meghegyezem a ceruzámat jó hegyesre. Trafikban nincsenek sokan, hamar megfordulok és írhatok tovább.

Nem csalódtam. Az idős trafikos nénin kívül mindössze egy lányka volt a helyiségben, levelezőlapok között válogatott. Csinos, szőke lány, rövidre vágott hajjal. Egyenként emelgette fel a lapokat és nagy, kék szemével olvasta rajtuk az írást, közben bólogatott.

— Nincsen, nincsen.
— Pedig kell, hogy legyen – mondta a trafikosné és ő is nézni kezdte sorba valamennyit. Az ördögbe is. Én meg várjak, amíg ők végignéznek egy csomót. A lánykának ugyanis születésnapi kellett és csak névnapi képeslap volt.
— Egyébként nézze, ez nagyon szép – mutatott a trafikosné egyet – áthúzza rajta azt, hogy névnapjára és odaírja, hogy születésnapjára.

A lánykának nem tetszett a javaslat. Homlokát összeráncolta, száját összecsücsörítette és úgy intett, hogy nem. Az úgy nem jó. Már miért ne lenne jó, gondoltam magamban. Nem változtat az a lényegen semmit. Olyan mindegy az annak, aki kapja, hogy az üdvözlet írva, vagy nyomtatva van a lapon.

Tovább válogattak mind a ketten, én meg néztem őket. Olyan képet vágtam, hogy ha a trafikos asszony meglátja, rögtön kiszolgál. De nem látta meg. Belefeledkezett a keresésbe. Forgolódtam, köhögtem, de mindhiába, gondoltam szólok, mert sietek, de mégsem szóltam. Jó tíz perc múlva a trafikos asszony megint csak megszólalt.

— Ugyan, vigyen ezekből. Olyan mindegy az.

De a lányka nem vitt. Neki nem mindegy. Elköszönt és elment. Akkor következtem én.

— Tetszik parancsolni? – nézett rám azasszony.
— Egy borotvapengét kérek. Van?
— Van kérem, nagyon príma pengém van.

Kihúzott egy kis dobozt az asztalfiókjából és már adta is a pengét.
— Ittvan kérem, nagyon jó.
— De nekem csak ceruzahegyezésre kell – mondtam. Az asszony rögtön válaszolt.
— Ez kérem éppen annak való.

Kezembe adta, én meg fizettem és elmentem. Valami Huszár vagy Vitéz penge volt, nem is tudom, mert a felső papírját rögtön levettem és eldobtam. Amikor már kint voltam az utcán, akkor jutott eszembe, hogy ez a trafikos asszony ezt adta volna akkor is, ha borotválkozásra kérem. Neki teljesen mindegy.

Ez a cikk eredetileg a Csongrád Megyei Hirlap című lapban jelent meg 1961. augusztus 22-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.