
Illusztráció: Zsembery Bendegúz / Fortepan
Vásárhelyi Hiradó, 1901. július 21. – A Hmvásárhelyen megjelenő „Földmivelő” czimü szoczialista ujság julius 15-iki számában Csákány Pál aláirással „Erkölcsi méregkeverés” czimmel egy czikk jelent meg s ez az egyszerü, egyenes gondolkozásu földmivelő ember foglalkozik a városunk főispánja ellen intézett s a „Hódmezővásárhely”-ben megjelent támadó czikkekkel. A czikk irója azzal foglalkozik elsősorban, hogy ha a szoczialista czikkirók megnyomják a pennájukat, nyomban perbe fogja őket az ügyészség, uriembernek ellenben meg van engedve, hogy büntetlenül vakmerő módon támadjon előkelő állásu embereket. Közöljük a czikkből a következő kikezdést:
Összehasonlithatlanul sokkal gyengédebb a birálat egy magasabb képzettségü ember eljárása felett, habár hónapokról hónapokra folytatott terjedelmes czikkelyekben közismert tisztességes egyénekre vetve magát, piszkosszáju kóros ebként mar, szid, becsmérel, meggyanusit, a legszemérmetlenebb, legaljasabb módon pletykál. A „Hm.-Vásárhely”-ben „Tények közéletünkből” czimen régóta huzódó divatból kiment kopott, csárda gyöngyéhez illő rágalmazásoktól hemzsegő fogalmazvány erre egyik hübb példa. Hol van az a politikai sajtóbiróság, mely annyi szerény szavu szoczialistát rabságra vetett – Talán ember és ember közt más-más röffel mérik az igazságot? Kicsi bünöst büntetnek nagyon, nagyot nem vesznek észre?! Ahol s amennyiben ez tény, törvény és kormány ellen a legveszedelmesebb erkölcsi méregkeverést végez maga a közigazgatási hatóság, midőn türi eme förtelmes undokságok terjesztését. Azonban a remény, hogy ez az ügy még nincs befejezve, elnémitja nyelvünk, szeretjük hinni, hogy a sajtóügyészség a neveletlen emberekkel szemben tanusitott kötelességének tudatában gátat fog vetni az emberségesség határát már fogamzásakor tullépő áradatnak. A legszigorubban követeljük, elvárjuk, ha müveletlen paraszttól erkölcsi szépség nyilvánulását kivánja, fokozott mértékben tegye ezt képzett uriemberrel szemben.
Igy vélekedik tehát bizonyos kérdésekről a nép, a lenézett, földhöz ragadt, egyszerü gondolkozásu nép.
Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Hiradó című lapban jelent meg 1901. július 21-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.