Nem lehet megakadályozni, hogy a Balkán apró kis falui le ne főzzék érdekességben a híres Szegedet

Szeged és Vidéke, 1904. július 17. – Ujszegedi tudósitónk jelentése szerint hallatlan politikai botrány készül a tiszamelléki pompás metropolisban. Nem kisebb eseményről van szó ugyanis, mint arról, hogy Szeged vezető férfiait vád alá fogják helyeztetni, mert nem tudják megakadályozni még azt sem, hogy a Balkán apró kis falui le ne főzzék érdekesség tekintetében a hires Szegedet. A lapok világgá trombitálták, hogy a Balkánon ismét dinamitmerényleteket követtek el és igy sikerült magukra vonni az ottani falvaknak a világ figyelmét. És Szeged nem tud ilyesmit produkálni, hogy multjához hiven ő is fölkeltené maga iránt az érdeklődést. Ezért az illetékesek kérik a vezető férfiak vád alá helyezését. Mert ki ne szeretné és kinek ne örülne a szive, ha például ilyen tudósitásokat olvashatna a lapokban:

Szeged. (Telefonon kiküldött tudósitónktól.) A városban óriási rendetlenség uralkodik, különösen a külterületeken, ahol már hónapok óta nem söpörtek. A nagy zavart és félelmet az idézte elő, hogy a bolgár és macedón bandák betörtek a városba. Megrohanták a Stefánia-sétányon levő hatalmas várat és egy-két rohammal – több pohár sör behörpintése mellett – bevették. Legelőször a nők hódoltak meg. A vad csorda azután behatolt a városba és egyenesen a széképületnek tartott. Itt éppen a szinház sorsa fölött tanácskoztak, amikor a banda feje betört és három pakli kakasgyufát dobott a tanácskozók közé, miközben ezt kiabálta:

— Le a kalmárkodókkal!

A gyufa-dinamit fölrobbant és hatalmas illatot árasztott a teremben. A rend fölbomlott és az emberek folyton ezt kiáltozták a teremben:

— Valami büzlik Dániában! A maczedón bandák azután Palicsra vonultak és – mint tudósitónk jelenti – ebben a pillanatban a kőkorszakba illő ruházatban fürdésnek adták magukat. Sok hölgy már táviratilag bejelentette, hogy ő – a brutalitások elkerülése végett – készséggel aláveti magát a macedón uralomnak. A helyzet a jelen pillanatban leirhatatlan.

(Pénzintézeti jelentés.) Megbizhatatlan forrásból közlik, hogy a macedón bandák tovább folytatják garázdálkodásukat a városban. Ma három hatalmas papirhajót röpitettek a levegőbe, amely a délkeleti részen emiatt roppant fülledtté és porossá vált. Innét egyenesen a Széchenyi-tér felé vették utjukat és megtámadták a szeged-csanádi takarékpénztár épületét. A bandafőnök kiadta a jelszót:

— Csak az uj kasszát!

A haramiák erre berontottak és nagy vandalizmussal kezdtek operálni. A házbeliek akkor vették észre a szomoru dolgot, amikor az uj kassza hangos zokogásra fakadt:

— Jaj, haramia bácsi, kegyelmezzen, hiszen még olyan ifju vagyok. Ez az első kalandom. Ne akarja, hogy ez az életembe kerüljön, – sikoltozott a kassza.
— Nincs kegyelem! – dörögte a vezér és egy hatalmas döféssel kioltotta a kisded életét.

A pánik általában rettenetes és a főkapitány ötezer szavas táviratot küldött Algyőre, hogy az ottani lovastengerészek közül egy-két üteget adjanak kölcsön, mert az itteni katonaság kevésnek bizonyult.

Algyő. (A kormány félhivatalos értesitése.) A főkapitány olvashatlan táviratát megkaptuk, amelyből tisztán látjuk, hogy Szeged veszélyben van. Azonban katonaságot nem adunk, mert városunkat is nagy veszedelem fenyegeti. A bandák ugyanis már ide is betörtek és a határvédelemre szolgáló hatalmas sorsánczokat már lerombolták. A katonaság gyöngének bizonyult a haramiákkal szemben, bárha összes flóbertjeinket használatba vettük. Szegednek különben se adnánk kölcsön katonákat, mert versenyezni merészel velünk a harmadik egyetem elnyeréséért.

És most mondják meg önök, hogy nem földöntuli gyönyörüség volna-e ilyen tudósitásokat olvasni ?

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1904. július 17-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.