Vásárhely és Vidéke, 1901. július 11. – Egy fehérnadrágos kopottas csizmáju ember vasárnap reggel a Vásárhelyről Szegedre menő vonat egy harmadosztályu kocsijában térdre borult egy terjedelmes vásárhelyi nő előtt, aki foglalkozására nézve mosónő. A hölgy némileg hüvösen fogadta az ifju ömlengését, de a fehérnadrágos, akiről később kiderült, hogy urasági inas, tovább ostromolta Szilasi Annát, a szóban forgó ideált. A mosónő már kevésbbé vonakodott az ifju hő szerelme láttára. Már régen férjhez akart menni s most szinte elkábult a váratlan szerencsétől, mely a fehérnadrágos gentleman ajánlatával érte. Egyszerre összebarátkoztak és a pajkos urasági inas a vonatról leszállván, követte Szilasi Annát uj otthonába. Ott arra kérte a mosónőt, hogy lakásán pihenhessen. Majd három deczi pálinkára vágyakozott. Szilasi Anna röstelte, hogy villámgyorsan megjelent kérőjét semmivel sem tudja megkinálni, nyomban futott a boltba. Mire visszatért, már a kapunál mondták neki a házbeliek:

— Ki volt az a fehérnadrágos ember?
— A kérőm, – felelte szerényen és lesütött szemmel.
— A kérője? Hiszen most szaladt el egy nagy batyuval!

A mosónő berohant a lakására és az első szempillantás után felsikoltott:

— Kiraboltak! Mindenemet elvitte a nyomorult.

Az ismeretlen ellopta a szegény mosónő minden értékes holmiját, ezüst órát lánczczal, három selyemkendőt, 12 zsebkendőt, egy bársony galléru ujjast. A rendőrség azzal vigasztalta a káros nőt, hogy nyomozni fog. 

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1901. július 11-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.