Semmiféle foglalkozással nem élnek vissza mostanában gyakrabban, mint az újságírással

Vásárhely és Vidéke, 1902. július 10. – Semmiféle foglalkozással nem élnek vissza mostanában gyakrabban, mint az ujságirással. Szerte kóborolnak elzüllött exisztencziák, akik ujságirónak adják ki magukat, mert ugy vélik, hogy ezen a cimen hathatósabban lehet az embereket megsarcolni. Ilyenféle lézengő alak volt itt tavaly valami Bige György nevü szerencsétlen fiatalember, aki az államfogházban eltöltött több napi büntetése után itt ragadt Vásárhelyen és miután a „Vásárhelyi Hiradó” jelezte, hogy a meginditandó „Friss Ujság”-nak ő lesz a szerkesztője, mint „ujságiró” pumpolta az embereket pár napig. Ahelyett, hogy elpálczázták volna a küszöbökről, jóhiszemüleg támogatták a hazug és tehetetlen frátert, aki soha se volt ujságiró, mert hiszen két sort se tudott értelmes összefüggéssel leirni. Pár napig élősködött igy itt, majd elillant, de most hirt hoz felőle ujra a Rendőri Közlöny. A hosszusörényü, sánta csavargó a rendőri lap szerint valahol Bonyhád körül a tolonczoló rendőr védőszárnyai alól megszökött és miután elintézetlen dolgai vannak Dunántul is, a föszolgabiróság körözteti. 

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1902. július 10-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.