Az egészségtelen és mégis drága külvárosi lakások egyre-másra dőlnek össze és folytonos életveszedelemmel fenyegetik a bentlakókat

Szegedi Napló, 1911. május 7. – Ujabb nyomoruság ütött tanyát a külvárosokban. Az egészségtelen és mégis drága lakások egyre-másra dőlnek össze és folytonos életveszedelemmel fenyegetik a bentlakókat. Sulyos csapás ez Szeged város szegénysorsu embereire. Bármilyen egészségtelen, nedves volt is lakásuk, bármilyen nehéz munkával is keresték meg a házbér árát, mégis csak fedél alatt voltak. Most azonban, mivel azzal fenyegetnek a kisvityilók, hogy a benlakók nyakába szakadnak, kénytelen a hatóság az utcára telepiteni, kilakoltatni az embereket és azok, szegények, nem tudnak hova lenni nagy bajukban.

A hatóság intézkedését nem lehet kifogásolni, kötelességük a polgárság életbiztonságáról gondoskodni és nagyon helyes, hogy végre komolyan kezdenek foglalkozni ezzel a türhetetlen állapottal, amely alsóvároson és a rókusi városrészben uralkodik. Megrepedezett falu, megroggyant épületben nem szabad türni, hogy emberek legyenek, de viszont a hatóságnak az is kötelessége, hogy az ilyen kitelepitett emberek elhelyezéséről is gondoskodjék.

Az alsóvárosi és a rókusi városrészben közel ötszáz házra mondta ki a mérnöki szakvélemény az itéletet. Tehát ebből az ötszáz házból legalább is ezer család lesz kitelepitve. Hol kapnak ezek most lakást?! Hol tudnak ezek elhelyezkedni?! Talán-talán nem közömbös a hatóság előtt, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel azután! Ha helyes a hatóságnak az életbiztonságra vonatkozó intézkedése, helytelen, hogy a kilakoltatott emberekkel tovább nem foglalkozik. Amikor annak szegényes holmija az utcaajtón kivül van, megszünt az intézkedés, a további gondoskodás. Ezekből a fecsegő faluházakból beláthatná a hatóság, hogy végre itt az ideje, hogy komolyan foglalkozzék a városi kislakások épitésének tervével.

Ma reggel nyolc órakor ismét összedült egy ház. Az Ősz utca 36. számu viskó unta meg a dicsőséget és röviddel azután, hogy a kintjárt bizottság kimondotta, hogy veszedelmes a benlakás és elrendelte a lakó kitelepitését, a ház hangos robajjal a bizottság szeme láttára összedőlt. Szerencsére a lakásban senki sem volt s igy nem történt nagyobb baj.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Napló című lapban jelent meg 1911. május 7-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.