Egy szegedi lábbeli „odisszeája”

Szeged és Vidéke, 1903. május 1. – Olyan czipő ez, mint a többi, amelylyel a föld hátát tapossuk, vagy még olyan sem, csak aféle keveset érő vásári munka volt, de eléggé czifra sárgaszélü betéttel. Nem becsületes módon került el mesterétől, csak ugy szőrén-szálán eltünt egy nap, anélkül, hogy tudták volna hova lett. De tegnap megkerült. Formátlanul, szélesre tiporva, lyukasan, de megkerült és a gyártója nagyot bámult, mikor a kezébe adta az asszony, hogy hát meg kéne javitani.

— Mármint ezt?
— No persze, elég rongyos – felelt az asszony.
— Aztán ki hozta ezt ide?
— Ki? Hát egy leány, valami szógáló.
— Tudod-e mi ez te asszony?

Bizony a vargáné kissé furcsán nézett az urára. Azt hitte, valami baja esett a mesternek, különben nem kérdezné igy.

— Hogy ne tudnám?
— És nem csodálkozol.
— Egy hitvány, rongyos czipőn?
— Nem olyan hitvány czipő ez.

Most már szentül azt hitte az asszony, hogy valami baja esett az urának. Félt is tőle, hátha kitör rajta a betegség.

— Tudod-e, hogy ez az a czipő, akit én olyan, sokáig kerestem?
— Akit elloptak?
— Az. No, most megcsiptem, akárki legyen is.

Ma reggel aztán a szolgáló eljött a czipőért, de a mester megkérdezte előbb hogy hivják, meg hogy kinél szolgál. Megmondta a leány, de a czipőt nem adta vissza a suszter, hanem szaladt egyenesen a rendőrséghez.

A leány bizony sirt és nem ismerte el, hogy ő lopta volna azt. A szeretője hozta azt neki ajándékba, több már egy fél événél. És igy rájöttek, hogy hát ki volt a tolvaj. A szolgáló szeretőjét azért nem csipte el a rendőrség, mert már másik van neki, a régi suszter, aki a mester alkalmazottja volt annak idején, de cserbenhagyta, elment Szegedről, hirét sem hallotta azóta. És igy az igazi tolvaj alig kerül meg.

Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. május 1-jén. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.