Szeged és Vidéke, 1903. április 22. – Székely József szentesi fakereskedő épületanyagot szállittatott a mult év őszén szentesi főtelepéről szegvári fakereskedésébe. Székely a szállitással Siprikó Sándor és Molnár Ferencz kocsisokat bizta meg, akik 2 szekér farakománynyal utnak is indultak Szegvár felé. Előbb azonban mindkét atyafi bőségesen felöntött a garantra. Siprikó erősebb természetü ember lévén, megállta a sarat, de Molnárt utközben annyira leverte lábáról a bor, hogy megülni sem tudott a kocsin. A begajgonált Siprikó azután ugy segitett a bajon, hogy elázott társát három kötelék segitségével rákötözte a kocsira. Siprikó ezután, mint aki a legjobban végezte a dolgát, nyugodt lelkiismerettel ballagott a döczögő kocsi mellett. Mikor Szegvárra értek, Siprikó eloldozta a köteléket és fel akarta kelteni társát. De biz azt hiába rázta, még az uton elszállott porhüvelyéből a lélek. A kötőfék a nyakára huzódott és addig-addig feszült, amint a kocsi döczögött hol ide, hol oda, hogy megfojtotta Molnárt. Az eset ma foglalkoztatta a szegedi kir. törvényszéket. Az ügyet a II. büntetőtanács tárgyalta Kleressy Kálmán elnöklete alatt. A biróság tagjai voltak: Gerhauser József dr. és Ivánkovics Árpád dr. szavazóbirák. Közvádló: Brahovszky Tihamér dr. kir. alügyész, jegyző: Wanie Rudolf. A vádlottat Reiniger Jakab dr. ügyvéd védte. A kir. ügyészség gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt emelt vádat Siprikó ellen s a biróság a bizonyitás, a vád és védelem meghallgatása után, ugyanezen büncselekményben mondotta ki bünösnek és ezért 1 hónapi fogházra itélte. Az itélet ellen vádlott és védő fellebbezett.