Szegedi Napló, 1913. április 18. – Szeretünk büszkélkedni azzal, hogy Szeged – palotaváros. Fölcicomázzuk ezt a várost a legragyogóbb jelzőkkel, agyba-főbe dicsérjük és jön egy kis áprilisi hózivatar és fölolvad benne minden elragadtatás és rajongás. Esik a hó és utána bokáig gázolunk a pocsolyában, az utcán elakad a kocsink, mert a kerék beleragad a kövezetlen földbe. Kövezetlen utcák… Mennyi, de mennyi van ilyen és közben tákolják, toldozzák-foltozzák a kövezési programot a papiroson. Mert Szegeden tétlenségbe hanyatlanak a munkáskezek, nincs munka, nem dolgoznak sehol, tesped, szunnyad a város. 

A városházán apró, lényegtelen ügyekkel bibelődnek hónapokig, sőt néha éveken keresztül. Most javitják a csatornát, most bajvan a villamossinekkel, most „tatarozzák a kaszárnya tetőzetét”, bagatell dolgokat gyurnak-faragnak és az igazi városfejlesztés csak álom, amelyről a buzgó krónikások regélnek.

Alig van ebben a városban valami, amire nyugodt lelkiismerettel reá lehetne mondani, hogy nagyvárosias. Mármint a szó valóságos értelmében. Mert itt ha három kétemeletes házat látnak egymás mellett, akkor fölsóhajtanak, hogy istenem, milyen szép, nagy város ez a Szeged. Mindenben nagyzolnak és nem találják meg azt az utat, amelyen haladni kellene. A város fejlesztésében nincs semmi invenció, ami van, az csak ugy magától termett, megérlelte az idő, de pozitiv irányítás nincsen. Ebben a városban szinte ugy terem minden, mint a vadonban.

A vérszegény munkának pompás tükörképe a közigazgatás. Ott mindig tele vannak nagy tervekkel és folyton csak apró dolgokat csinálnak. És ezekkel is csak ugy vagyunk, hogy jó ha van, jobb ha nincs. Cserepeznek, amikor kövezni kellene, belefáradnak a trikó-bizottság ügyeibe, amikor kenyeret kellene adni a munkásoknak. A közönség legsürgősebb kivánságai háttérbe szorulnak az egyes kierőszakolt semmik mellett. 

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Napló című lapban jelent meg 1913. április 18-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.