
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Szegedi Napló, 1922. február 21. – Az ujságirás ősi hagyományai szerint ugyan hullámverést kellene mondani, de nem visz rá bennünket ekkora tulzásra a lelkiismeret. A szegedi politikának ma még nem csak hullámverései nincsenek, de hullámai sem. Álló, sőt állott viz van az országos politika helyi medrében, amelybe belehajitották ugyan az első követ, de az nem fogja fölkavarni a mélységeket.
Szombaton Kelemen Béla ur lakásán értekezletet tartottak a Katolikus Kör és a keresztényszocialista párt exponensei s elhatározták, hogy az első kerület mandátumát ismét Teleki Pál grófnak ajánlják föl. Ebben nincs semmi meglepő, sőt tiszteletreméltó ez a ragaszkodás Teleki Pálhoz, akinek ugyan Szegedhez most sincs több köze, mint eddig volt, de mégis csak országos nevű exponense a kurzus politikájának, – amelyhez azonban nem tartozik, mert hiszen nem lépett be az egységes pártba. Igy jutott aztán szegedi hiveinek tábora, a keresztény nemzeti egység pártja abba a furcsa helyzetbe, hogy Telekit csak pártonkivüli programmal léptetheti föl. Valószinü, hogy ebből a félszeg helyzetből maga Teleki fogja megszabaditani a pártját, amennyiben a jelölést nem vállalja. Ebben régebbi elhatározásához marad hü a volt miniszterelnök, aki többször kijelentette már, hogy visszavonul a politikától, ami ránézve igazán hálátlanabb mesterségnek bizonyult, mint a földrajz. (Ugyan az ország is több hasznát látta volna annak, ha inkább térképeket csinált volna, mint politikát.) S ha már régebben is ez volt az elhatározása Telekinek, ma, a változott viszonyok közt igazán nincs miért megmásitani, mert Szeged első kerületének a mandátumát ma már nem kapná meg küzdelem nélkül. Sőt nehéz küzdelem árán se bizonyosan.
Arra az esetre, ha valóban nem fogadná el a jelöltséget, hir szerint Kelemen Bélát lépteti fel, akinek ma még szintén bizonytalan a pártállása. Jönnék még az Eber-kombináció is és egyre erősebben emlegetik Tonelli Sándor dr nevét.
A másik két kerületben még kialakulatlanok, sőt teljesen mozdulatlan a helyzet s az emberek egyelőre nem izgulnak, csak humorizálnak. Például széltében-hosszában beszélik, hogy Pálfy Dánielnek nehéz küzdelme lesz – Pálfy Józseffel szemben, aki ismét versenyezni fog testvérével a mandátumért, még nem tudni milyen programmal. Komoly mozgolódás még se a második, se a harmadik kerületben nincs, legalább nincs senki mellett. Ez annál érdekesebb, mert más városokban már nyolc tiz nevet emlegetnek minden mandátumra, leginkább helyi jelölteket. Az valószinünek látszik, hogy annak a jó világnak vége van, mikor a központi pártvezetőséghez neveztek ki a vidéki kerületek számára képviselőket. Néhány igazán országos névtől eltekintve, a vidék ezuttal aligha fogja akceptálni a Budapestről kirendelt hivatalos jelölteket.
Ez a cikk eredetileg a Szegedi Napló című lapban jelent meg 1922. február 21-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.













