Vásárhelyi Napló, 1924. február 10. – Csak nagyon kevesen, talán pont a kiválasztottak tudják azt, hogy a butoroknál hol kezdődik a luxusnak a butora, vagyis, hogy melyik nemü butornál milyen ár az, melyen alól csak 3 százalék forgalmi adót kell lerónni, mig azon felül 16 százalékos luxusadó az esedékes. 

Szolga Gyula mübutor asztalos is azok közé tartozik, akik hiába keresték az ujságokban az értékhatárt, nem láttak arra nézve tájékoztatót s igy jóhiszemüleg jártak el, de csak gondolomra támaszkodtak. Vásár után aztán egyszerre meglepetés érte Szolga Gyulát. Szegedről egy pénzügyi tisztviselő jött ki és látogatott el a butorasztalos telepre, majd az üzletébe, a nagy utcai Orovecz kuriára. 

— A könyveket kérem! – mondotta, de több volt a szavában a parancs, mint a kérelem. Számolt, számolt. Megjegyezte, hogy sok hiba, sok tévedés történt és a kincstárt nagy károsodás érte. Azzal elment.

Előbb kioktatta Szolga Gyulát, hogy az ebédlőknél ma 9 millió, hálószobáknál 7 millió 400 ezer, konyháknál 1 millió 400 ezer korona a luxushatár. S most Szolga Gyula kapott egy végzést Szegedről. Nevezzük véghatározatnak, vagy végzeménynek, elég az, hogy a pénzügyigazgatóság luxus adó elvonás miatt 28 millió koronára marasztalja ki Szolga Gyulát.

Persze Szolga Gyula megdöbbent és elkezdett szaladgálni fühöz, fához, előbb azonban 2 millió koronát, mint amennyivel az állam megkárosodott, az állampénztárnál letétbe helyezte. Most kiváncsian várják, hogy mire mennek az üggyel. Az egész közvélemény merő tulzásnak tekinti az esetet s reméli Szolga Gyulával együtt, hogy a pénzügyminiszter kegyelmesebb lesz. 

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Napló című lapban jelent meg 1924. február 10-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.