Pesti Hirlap, 1900. november 7. – A szinésznő valamelyik szinész-iskolában alakjával és arcával fölkeltette valakinek az érdeklődését, akinek a szives pártfogása következtében Almási Lola mint elsőéves növendék a Vigszinházhoz szerződött. Legelőször a „Dodó főhadnagy“ cimű drámában lépett föl, ahol tehetségét messze felülmuló szerepet kapott s ez volt az oka annak, hogy épen olyan nagy feltünést keltett, mint amily kis sikert aratott. A Vigszinház igazgatósága persze nem tudott vele mit csinálni, s nem foglalkoztathatta s igy Almási Lola vidékre került, a kolozsvári szinházhoz. Itt ismerkedett meg a nyáron, augusztus havában Robelly Jenő fővárosi vivómesterrel, aki ott vivó-tanfolyamot rendezett.

Robelly csinos, megnyerő külsejü és igen jó modoru fiatal ember. Katonatiszt volt; beleszeretett egy előkelő, de szegény leányba, hogy az ideálját nőül vehesse, lemondott a tiszti rangjáról. A feleségével egy ideig boldogan élt s két gyermekük is született. Mint vivómester először Szegeden telepedett le, ahol tulajdonképen ő honositotta meg a vivó-sportot s az ő kezdeményezésére alakult meg a vivókör. Fényes vivóterme elég jól jövedelmezett, de sokkal többet költött, mint amennyit keresett s egy igen kellemetlen váltó-ügyből, amelyről Szegeden ugyszólván mindenki tudott, több ezer forintnyi áldozattal mentette meg a fivére, akit rendkivül becsülnek és tisztelnek mindenütt, ahol ismerik.

Robelly felköltözött Budapestre, a Royal-szálló pincéjében, legutóbb pedig a Hunyady-téren volt vivóterme. A vivómesterségben támadt példátlanul nagy versengés, főleg az olasz mesterek beözönlése azonban lehetetlenné tette, hogy a különben igen ügyes Robelly érvényesülhessen. Még legtöbbet keresett a vidéki városokban, ahol nyarankint tanfolyamokat szokott nyitni.

Robelly szenvedélyes szerelemre lobbant a szép Almási Lola iránt, aki ugy látszik, viszonozta is az ép oly csinos, mint amily könnyelmü fiatalember szerelmét. Robelly kedvéért Almási Lola elhagyta a kolozsvári szintársulatot s visszatért Budapestre. Robelly ugy látszik, már régóta abban törte a fejét, hogy megszökik Almási Lolával, mert szinte tervszerüen szélhámoskodott, hogy a szökéshez pénzt szerezhessen.

Vivó-iskolájához háznagyot fogadott 2060 forint s szolgát 300 forint biztositékkal. Majd Sáros megyében vásárolt egy tulterhelt birtokot, hogy erre — nagyobb vételárnak fiktiv feltüntetésével — újabb kölcsönt szerezhessen, de ez már nem sikerült neki. A birtok összes ingóságait eladta 3000 forintért az ispánjának, s ugyanennyiért egy budapesti urnak. Alkudozott a Fecske-utcában egy házra is; a házügynöktől 300 forintot kicsalt s fogadott egy házgondnokot 2000 s egy házmestert 300 forint óvadékkal.

Miután ily módon vagy tizezer forintot összeszedett, Almási Lolát előre küldte Bécsbe. A leány vagy 2000 forint értékű szerzett ékszerét zálogba tette, s azzal bucsuzott el a családjától, hogy Robellyvel Milanóba utazik. Másnap — a mult kedden — aztán Robelly is elutazott Almási Lola után, s azóta már valószinűleg Amerika felé járnak.

A megkárositott emberek néhány napig aggódva keresték Robellyt a feleségének Murányi utcai lakásán, s a Rémi- és Metropole-szállóban, ahol legutóbb együtt lakott Almási Lolával, mikor azonban meggyőződtek róla, hogy Robelly eltünt Budapestről, — följelentést tettek ellene a rendőrségnél.

Ez a cikk eredetileg a Pesti Hirlap című lapban jelent meg 1900. november 7-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.