Szegedi Uj Nemzedék, 1921. november 5. – A megszólaló lelkiismeret elől nem lehet menekülni. A kriminológia számtalan esetet sorol fel, midőn a lelkiismeret furdaló szavától gyötört bünös önként jelentkezik a rendőrségen és kéri a földi igazságszolgáltatás büntetését. A bünös lelkiismeretet nem lehet megnyugtatni. Hiába pénz, hiába hatalom és dicsőség! Minden elkövetett bün napvilágra kerül. Legyen az a legközönségesebb emberölés avagy ravasz fondorlattal keresztül vitt csalás vagy sikkasztás. Samu Ferenc tolnamözsi mesterlegény még ez év márciusában egy korcsmai verekedés alkalmával agyonütötte régi haragosát, Deák Ferencet. A gyilkos tett után a megrémült ember világnak adta baját és barangolásai közepette Hódmezővásárhelyre vetődött.

Munkát sehol sem kapott, mert a nyugtalan tekintetü embert mindenütt bizalmatlanul fogadták. Állandóan rémlátásai voltak. A meggyilkolt barátja emléke ránehezedett lelkiismeretére, ugy hogy a lelkileg megkinzott mesterlegény elhatározta, hogy kedvező alkalommal rendőrkézre adja magát. Szegeden a napokban egy előállitás alkalmával, az ügyeletes rendőrtiszt elé került Samu Ferenc, ahol könyörögve kérte letartóztatását: Embert öltem, nem birom már tovább elviselni a lelki szenvedéseket. Majd töredelmesen elmondta a gyilkosság részleteit, melyből nem lehet pontosan megállapitani, hogy a leütött áldozat tényleg kiszenvedett e? A rendőrség most ezen irányban megkeresést intéz Tolnamözs csendőrségéhez, annak a megállapitása végett, hogy az állitólagos Deák Ferenc él-e még vagy meghalt.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Uj Nemzedék című lapban jelent meg 1921. november 5-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon A rovat további cikkei itt olvashatók.