Délmagyarország, 1930. november 1. – A Délmagyarország már részletesen foglalkozott a rókusi tragédiával, melynek áldozata Szél Juliska, a borbély szeretője lett. Munkatársunk meglátogatta a sulyosan sérült asszonyt a közkórházban, aki ezeket mondotta a merényletről:

— Kónya borbélyt én sohasem szerettem annyira, hogy feleségévé tudtam volna lenni. Közös háztartásba is csak azért léptem vele, mert állandóan fenyegetett, hogy megöl. Nyáron már egyszer be is lőtt az édesanyám szobájába, de akkor a golyó az ablakpárkányban megakadt. Mindig ott akartam hagyni, de nem engedett. Egy más alkalommal rám is lőtt, a golyó a karomat horzsolta, így folyt le a mi együttélésünk. Végre hétfőn délután, teljesen meg akartam tőle szabadulni és elhivattam a cselédet, hogy hurcolkodjunk. Kónya dühös lett, összeszidott és rámlőtt. Nem bánom csakhogy megszabadultam tőle.

A szegény asszony csak alig tudott beszélni, mert az egyik golyó épen a szájába hatolt és három fogát kiütötte. Érdekes, hogy a golyót az asszony úgy köpte ki. A rendőrség meg is találta az összelapított ólomgolyót. Az asszony állapota nagyon súlyos, de azért az orvosok remélik, hogy fölépül.