Délmagyarország, 1927. augusztus 28. – Kétszáz évvel ezelőtt, amikor még javában égették Szegeden a „boszorkányokat”, máglyára került „bűbájossága” miatt a szépséges Dévai Judit is, aki a mostani Ludas-pusztán élte világát addig, amíg hirbe nem került. Dévai Judit ugyanis gyors egymásutánban három férjet is eltemetett, de azután nem igen volt kedve ismét férjhez menni. A gyönyörű asszonynak hiába udvaroltak, nem hallgatott meg senkit. A legkitartóbban egy Komoróczy András nevű szomszédja csapta neki a szelet, de Judit asszony szive feléje sem hajlott.

A szép asszonyra azután lassankint sok mindent kezdtek mondogatni. Seprőn lovagol Öthalomra,  »bűbájos« italokat kotyvaszt, éjfélkor látták a Tiszában fürdeni és hátán felfedezni vélték az ördög háromszögletes bélyegét. A sok mende-mondához hozzájárult azután az is, hogy Komoróczy házába belecsapott a vilám és gazdájával együtt elpusztította.

Ennyi sok bajra csak egy lehet a válasz: máglyára a boszorkánnyal! Hiába volt minden, senki többé nem tudta megmenteni Dévai Juditot a máglyától.

Késő ősei azután új vizsgálatot kértek a boszorkánypörben. El is rendelték az ügy felülvizsgálatát, ami évekig húzódott, Dévai Kristóf urgirozta az ügyet, de a szabadságharcot követő időkben megint szünetelt a pör, majd a nyolcvanas években ismét beadvány érkezett az igazságügy minisztériumba pörfelvétel és vagyonjogi igények megállapítása miatt, de az ügy ezután is elaludt. Most azután a Dévai famíliának egy fiskális tagja Judit asszony ügyét nagy kötetre terjedő tanulmányban foglalta össze és ugyanazon az alapon kéri kétszázesztendő múlva a pörfelvétel folytatását, aminő adatok alapján annak idején a szegedi tábla is helyt adott Dévai Kristóf kérésének.