Szegedi Uj Nemzedék, 1927. augusztus 19. – Szerdán délelőtt egy szegedi fiatalember átment az egyik barátjához látogatóba Vásárhelyre. Miután először volt ott, barátja bemutatta szüleinek is és kellemes beszélgetés között telt el az idő. Beszélgetés közben a fiatalember egyszer csak meglátott az asztalon egy arany karkötőórát és egy gyürüt. Kérdésére a házbeliek azt válaszolták, hogy meg akarják mindkettőt javittatni. Erre a fiatalember megjegyezte, hogy ő órás és ért az ilyesmihez, majd megnézve óráját kijelentette, hogy most délelőtt 11 óra van, de délután 3 órára már kijavitva vissza fogja hozni az órát és a gyürüt, csak adják oda neki. Megnyugtatásképen még hozzátette, hogy nem fog sokba kerülni a csináltatás. A család örömmel egyezett bele a dologba, annál inkább, mivel a család egyik tagja már Szegedről ismerte, habár nem közelről, a jó megjelenésü fiatalembert.

Az udvarias barát mindjárt el is bucsuzott, magához vette az órát a gyürüvel és megigérte, hogy délután 3 órára pontosan vissza fogja hozni kijavitott állapotban az ékszereket. Mult az idő. Már 5 óra felé szaladt az óra, de az ékszerek még mindig nem voltak otthon. A család azonban nyugodtan várt, mert azt gondolták, hogy a hibák kijavitása talán több időt vesz igénybe. Az óra és a gyürü azonban még késő este sem volt meg és a szegedi fiatalember sem mutatkozott többé. Végre is csütörtökön reggel a család egyik tagja bejött Szegedre és felkeresett egy ügyvédet, akit felkért a feljelentés megtételére. A rendőrségen hosszas vallatás után végre kiderült, hogy az aranyórát egy vásárhelyi ékszerészhez adta be megjavittatni, a gyürüt azonban már eladta Szegeden.

Ez a cikk eredetileg a Szegedi Uj Nemzedék című lapban jelent meg 1927. augusztus 19-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból szemezgetve mutatjuk be, mik foglalkoztatták a régi szegedieket harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.