Három év után új negatív rekord született a Maros vízszintjében: pénteken 13 órakor Makónál –118 centimétert mértek, amellyel megdőlt a 2022-ben rögzített –117 centiméteres mélypont.

Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság adatai alapján – amelyről a helyi Makói Csípős lap számolt be – a rekord várható is volt, mivel napok óta csökkenő tendenciát jeleztek az előrejelzések, egyre közelítve a három évvel ezelőtti negatív rekordhoz. A végső, péntek 15 órai mérés hivatalosan is megerősítette a méréstörténeti mélypontot.

A legutóbbi rekordot három évvel ezelőtt jegyezték fel, amelyhez képest most 1 centiméterrel alacsonyabb a vízszint. Még korábban –113 centiméter volt a legalacsonyabb érték, így az elmúlt években folyamatos csökkenés figyelhető meg a folyó rekord vízállásában. A legfrissebb adatok szerint az új rekord immár hivatalosan is a –118 centiméteres érték.

Apátfalvánál szintén rendkívül alacsony vízállást jegyeztek fel pénteken: –120 centimétert. Bár ez is közelíti a legalacsonyabb mért adatot, a korábbi, –131 centiméteres rekordot messze nem haladta meg.

Fontos megérteni, hogy a vízállás nem azonos a folyó tényleges mélységével. A mért értékek mindig egy meghatározott referenciaponthoz viszonyítva értendők, nem pedig a meder tényleges aljához. Ezért a negatív értékek nem jelentik feltétlenül, hogy nincs víz a folyóban, hanem azt, hogy a referenciaszinthez képest alacsony a vízállás.

Az ilyen szélsőségek komoly ökológiai és gazdasági következményekkel járhatnak, mivel a hosszan tartó alacsony vízállás a folyók természetes ökoszisztémáját és működését is veszélyezteti.

Amikor a vízszint extrém módon visszahúzódik, a halállományok, planktonikus szervezetek és fenéklakók túlélési esélyei csökkennek, mivel kevesebb oxigén oldódik a sekélyebb, melegebb vízben, és nő az élőhelyek kiszáradásának veszélye. Ez komoly stresszt okozhat a vízi ökoszisztémák számára – állapítja meg a Magyar Hidrológiai Társaság egy diplomamunkája a Tisza vízjárásának példáján.

A gazdasági hatások közül kiemelkedik a vízi közlekedés akadályozása, bár ez a Maroson annyira nem releváns. A Dunán azonban a hajózáshoz szükséges minimálisan elvárt 2,5 méteres vízmélység sok évben nem áll rendelkezésre, így csökken a hajózhatóság napjainak száma. Ez hosszú távon veszélyezteti az áruszállítás fenntarthatóságát.

Az alacsony vízállás a talajvízviszonyokat is megzavarhatja. Ilyen esetekben a környező talajvizek a folyó irányába áramlanak, gyengítve a mezőgazdasági területek vízellátását, és megváltoztatva a partmenti rétegek vízdinamikáját. Ez többek között a partstabilitás csökkenéséhez is vezethet.

Egy másik tanulmány az ún. környezetfenntartó vízhozam („environmental flow”) fogalmára hívja fel a figyelmet. Ez az a minimális vízmennyiség, amelynek biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a folyók ökológiai funkciói fennmaradhassanak. Az emberi beavatkozások – duzzasztás, mederszabályozás – gyakran megakadályozzák ezen hozamok fenntartását, ami hosszú távon ökológiai és geomorfológiai károsodást okozhat.

A cikk címlapképe illusztráció, a fotón egy megfeneklett hajó látható a Duna mellékágának árterében a felvidéki Medve határában 2018. október 16-án. Fotó: Krizsán Csaba / MTI