A szentesi rendőrök szerdán ütöttek rajta azon a 26 éves helybéli férfin, aki tavaly január óta háromszor vásárolt összesen 2600 grammnyi marihuánát egy 30 éves gödi lakostól. A találkozókon több mint 10 millió forint értékben vett át tőle kábítószert, amelynek egy részét grammonként mintegy 5000 forintért értékesítette ismerősi körében – a többit saját felhasználásra tartotta meg.

Az üzlet szervezetten zajlott egészen addig, amíg a rendőrök elfogták, majd előállították a párost – közölte a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság szombaton. Mindkettőjüket őrizetbe vették és kezdeményezték letartóztatásukat – bűnszövetségben elkövetett kábítószer-kereskedelem miatt kell felelniük.

A gödi férfinál tartott kutatás során több mint 10 000 eurót (~ 4 millió forint) és csaknem félmillió forintot foglaltak le a rendőrök, a szentesi terjesztőnél pedig egy fekete hátizsákból 12 tasak került elő, amelyek „növényi törmeléket” tartalmaztak. Ilyen, és ehhez hasonló csomagokat adott át alkalmi és rendszeres vevőinek is, köztük annak a 27, 28 és 30 éves férfinak, akiket szintén gyanúsítottként hallgattak ki a Szentesi Rendőrkapitányság munkatársai.

Az egyiküknél szintén droggyanús anyagokat és a fogyasztásukhoz használt eszközöket találtak – mindhármuk ellen kábítószer birtoklásának vétsége miatt indul eljárás.

Mi a másik véglet?

A rendőrség szerint fontos kiemelni, hogy az illegális szerek használata nemcsak jogi következményekkel jár, hanem jelentős életminőség-romláshoz, depresszióhoz, pánikrohamhoz, memóriazavarhoz és szervi károsodásokhoz is vezethet – túladagolásuk végzetes is lehet.

Míg Magyarország a dekriminalizáció gondolatától is messze van, az Egyesült Államokban már a túlzott liberalizáció visszacsapásával küzdenek. A New York Times tavaly őszi cikke szerint New York állam legalizációs kísérlete szinte káoszba torkollott: a törvényes boltok nem tudják felvenni a versenyt a feketepiac áraival, az utcákon pedig újra eluralkodott az illegális kereskedelem, ráadásul mindezt komoly egészségügyi és közbiztonsági kockázatok árnyékolják be.

A modern orvostudomány egyre világosabban látja: a rendszeres fűhasználat nemcsak pszichés zavarokat és függőséget okozhat a felhasználók egy részénél, de koncentrációs és memóriaproblémákhoz, társas elszigetelődéshez, sőt, súlyos balesetekhez is vezethet. A THC-tartalom emelkedésével a kockázatok is fokozódnak – a legális piacon már akár 80%-os hatóanyag-koncentrációval is forgalmaznak termékeket.

De mi a helyes út akkor? További teljes elfordulás és kriminalizáció, vagy enyhülés és hajlam akár csak a dekriminalizáció felé?

Többen füveznének, ha szabadna?

Egy nemrégiben publikált, közel egymillió amerikai középiskolás diák adatait feldolgozó tanulmány – amelyet a Boston College pszichológusa, Rebekah Levine Coley és munkatársai végeztek – arra jutott azonban, hogy a marihuána legalizációja nem járt automatikusan a fiatalkori fogyasztás emelkedésével. Épp ellenkezőleg: azokban az államokban, ahol legálissá tették a rekreációs célú használatot, a fiatalok körében kisebb mértékű visszaesés volt tapasztalható a használatban.

A törvényes piac szabályozottabb hozzáférést jelent – főleg a fiatalkorúak számára. A tanulmány egyik magyarázata szerint, amint a marihuána kikerül az utcaszintű feketepiacról, és bekerül az ellenőrzött boltok rendszerébe – ahol csak 21 év felettiek vásárolhatnak –, a fiatalok még kevésbé férnek hozzá.

Emellett a legalizáció nagyobb társadalmi és szülői figyelmet is generálhat, ami fokozottabb felügyelethez és több családi beszélgetéshez vezethet a droghasználatról.

Ugyanakkor az is kiderült: a használók között nőhet a fogyasztás intenzitása. Azok a tizenévesek, akik már élnek a szerrel, a legalizáció után gyakrabban nyúlnak hozzá – és ez épp az a réteg, amely a leginkább ki van téve a függőség és a pszichés zavarok kockázatának.

A tanulmány végső üzenete kettős: a legalizáció nem feltétlenül veszélyes, de nem is problémamentes. A fiatalkorúak fogyasztási szokásainak alakulása sok mindenen múlik, és az állami szabályozás – legyen az tiltás vagy engedélyezés – önmagában nem elegendő. Ahogy Coley is fogalmazott: a jelenség nem ok-okozati, hanem összetett társadalmi és kulturális folyamat része. A döntéshozók felelőssége nem csupán a jogalkotásban, hanem a hosszú távú megelőzésben, felvilágosításban és utánkövetésben rejlik.

Rabosítás, házkutatás, tárgyalás

Ez a kettősség – a szentesi hátizsák és a bostoni tanulmány között – éppen arra figyelmeztet, hogy a marihuánahoz való viszony nem lehet kizárólag rendőrségi vagy gazdasági kérdés. Kulturális, társadalmi és egészségügyi vetületei miatt minden döntés, legyen az szigorítás vagy enyhítés, csak akkor lehet felelős, ha nemcsak a törvény betűjére, hanem az emberek életének valóságára is figyel.

De vissza Magyarországra – mi történik, ha valakit ma nyakon csípnek egy kevés fűvel a zsebében? A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint hazánkban a marihuána birtoklása és fogyasztása ma is büntetőeljárást von maga után, még akkor is, ha csupán csekély mennyiségről – például pár grammról – van szó.

A nyomozás során kihallgatás, rabosítás, házkutatás is várhat a gyanúsítottra, majd vádemelés és akár bírósági tárgyalás következhet. Ugyanakkor van lehetőség az elterelésre, vagyis a büntetőeljárás alternatív lezárására, ha a fogyasztó vállalja a hat hónapos megelőző-felvilágosító kezelést. Ez viszont csak akkor járható út, ha valaki az első pillanattól tudja, mire van joga, és hogyan élhet vele.