Átlagosan 8 perc késéssel közlekedtek a vasútvillamosok az első hét hétköznapjain. Próbaüzemről lévén szó ebből még nem szabad messzemenően következtetni, érdemes kivárni a teljes üzemet, mi is csak a rekord kedvéért írunk most erről.
Van egy nem hivatalos statisztikai oldal, ahol bárki megnézheti, hogy milyen pontossággal közlekednek az új közlekedési eszközök a két város között, ide kattintva. Mi is ezt vesszük alapnak, így van módunk arra, hogy dokumentum jelleggel megemlékezzünk az első héten eddig született adatokról.
Az első öt napon, azaz
hétfő és péntek között az összes járatot tekintve az átlag késés 7.949 perc volt
a szegedi–hódmezővásárhelyi tram-trainen. Ez azt jelenti, hogy a menetidő a menetrendben szereplő 51 perccel szemben átlagosan 59 perc volt eddig. Persze csak átlagosan, hiszen voltak olyan járatok, amelyek egyáltalán nem késtek, vagy esetleg csak néhány percet, és olyan is, még az első napon, ami kereken 40 perces csúszást szedett össze.
Fejlődés máris látszik, ugyanis az első két nap elképesztő menetidőivel szemben szerda–péntek között már jóval kisebb csúszások voltak csak a vonalon. Alább közöljük napi bontásban az átlag késéseket és menetidőket (kerekítve):
A hétfői és keddi kimagaslóan rossz adatok részben azért születhettek, mert ekkor volt ugye, hogy kiesett egy jármű a háromból és csak kettővel tudták kiadni a vonalat.
A tram-train késéseinek kettő fő oka van, és egyik sem olyan, amin sokat lehetne javítani a jövőben: az egyik a városi forgalom, beleértve a váratlan forgalmi helyzeteket és az időigényes utascseréket; a másik pedig a békéscsabai vonatra való várakozás. Utóbbi azért van ugyebár, mert Szeged és Békéscsaba között irányonként minden órában közlekedik egy vonat, amellyel a tram-trainek megosztják a legnagyobb részt egyvágányú pályát. És ha valamelyik késik, akkor jó eséllyel fogja átadni a késést a másiknak.
A tram-train első napjának tanulságairól alábbi cikkükben írunk részletesebben.
Hétfőn hajnalban elindult a tram-train, Magyarország első modernkori vasútvillamos-rendszere. Ide-oda röpködnek a politikai nyilatkozatok, de összességében a többség talán örül a beruházásnak. De milyen következtetéseket vonhatunk le az eddigiekből?