Kedden este a londoni Természettudományi Múzeumban rendezték meg Az év természetfotósa (Wildlife Photographer of the Year) díjátadót, ahol az idei 113 országból beérkezett több mint 60 ezer pályamű közül a legjobb százat ismerte el a zsűri.

Potyó Imre hetedik alkalommal kapott meghívást a gálára, ahol ezúttal a Növények és gombák kategóriában nyert egy süngombát (Hericium erinaceus) ábrázoló fotójával. A magyar természetfotós tavaly fedezte fel a ritka és védett gombafajt egy börzsönyi tölgyfa törzsén, és a „kékóra” különleges fényében örökítette meg.

„Ahhoz, hogy igazán különleges látványt kapjak, hosszabb expozícióra volt szükség. A megvilágításhoz egy vakut használtam, amit a fél perces felvétel elején többször is elsütöttem kézből úgy, hogy egy fehér diffúzort villantottam meg, körbevilágítva a gomba hatalmas fehér testét. A vakuvillanások után finom kameramozgatással a háttér sötétedő fátyla is rákerült a képre. Sok-sok próbálkozás kellett, mire a megálmodott ködszerű hatás és a gomba világítása is megfelelő lett” – idézte fel a sajtóközleményben Potyó.

A nemzetközileg elismert, szegedi kötődésű Máté Bence egy szalakóta (Coracias garrulus) és egy kuvik (Athene noctua) közötti revírharcot örökített meg. A madarak egy héten át többször is összecsaptak a levegőben, majd végül kiegyeztek, így mindkét faj sikeresen fészkelhetett. A fotó elkészítésére csak később, egy erre a célra épített lesből nyílt lehetőség.

„Míg a szalakóta folyamatosan nyitott szárnyakkal repül, addig a kuvik pillanatokra teljesen becsukja azokat, ekkor zömök teste golyógént repül előre. Ezt a rövid pillanatot sikerült elcsípnem az alatt a 26 nap alatt, amelyet megszakítás nélkül egy lesben töltöttem a megfigyelésükkel. Összesen több mint tíz alkalommal láttam hasonló jelenetet, de rendkívüli sebessége és kiszámíthatatlan iránya miatt mindössze egyszer tudtam megfelelően lefényképezni” – idézi a sajtóközlemény Mátét.

A fotós másik kiállított képe egy különleges jelenetet ábrázol: egy barna noddi (Anous stolidus) fiókát támadnak meg Ocypode ceratophthalmus rákok a tengerparton.

Ahogy Máté felidézi: „Éppen tündércsérekre (Gygis alba) vártam, amikor vészkiáltásra lettem figyelmes. Nem messze tőlem egy barna noddi fiókát kínzott egy felnőtt fajtársa, az okát nem tudom. Egy perc nem telt bele, szerencsétlen földön heverő madarat a rákok máris elkezdték elevenen felfalni. Szívszorító volt látni ezeket a jeleneteket, de nem avatkoztam bele a természet rendjébe. Hamarosan már körülbelül tíz rák vette körül a madarat, amelyet végül behúztak a bokorba.”