Milyen íze lehet egy Bengáli villamosnak?

A Szeged utcaképét az 1960-as évek eleje és 2011 között domináló bumfordi, egyszerű, de nagyszerű, szeretve gyűlölt villamostípusról talán nem ez az első kérdés, ami felmerülhet bennünk.

Jó eséllyel nem is gondolunk már rá, hiszen augusztusban lesz 15 éve, hogy ez a típus eltűnt a szegedi vonalakról. A Közlekedési Múzeum új, a kávézás, kávékészítés kultúrtörténetét bemutató időszaki tárlatához kapcsolódóan azonban készült néhány egyedi pörkölésű kávé a múzeumhoz illő elnevezésekkel.

A 424-es sorozatú ikonikus régi gőzmozdonyokat idéző Bivaly mellett a másik roast a szegedi sugárutakat évtizedeken át domináló villamostípus nyomán az FVV Bengáli nevet viseli.

Fotó: Közlekedési Múzeum

És hogy milyen íze van? A Múzeum vonatkozó posztja szerint „őshonos variánsmix, darjeeling tea karakter, citrusos ízjegyek, közepes testesség”. Hogy ez mennyire a hideg és rázós, a kanyarokban városrészekkel odébb elhallatszó csikorgással közlekedő villamos karakterét adja vissza, vagy inkább magát a nevet ihlető dzsungelemlősét, azon elgondolkodom.

Persze valószínű, hogy egy rozsdás, fémes ízjegyekkel ellátott, műanyagbúrás, villogó lámpa karakterű pörkölés kevésbé aratna sikert a kávékedvelők között.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Egyébként a Bengálik Szegeden 1962-től jártak, és az évtizedek alatt összesen 46 példány fordult meg a városban. A típus igazán a '90-es évektől uralta a hálózatot – az egyirányú kocsik korábbi selejtezése után a tízajtós, kétirányú változatok maradtak. A végső búcsú 2011. augusztus 19-én volt, egy nagyszabású ünnepséggel a Glattfelder téren.

Akik rendszeresen utaztak velük, azok pontosan tudják, miről szólna az igazi Bengáli-pörkölés. A Novotel-kanyarban a csikorgás csontig hatolt, télen az ajtó melletti üléseken lefagyott az ember, a fűtés pedig vagy nem működött, vagy az egyik lábat perzselte, miközben a másik megfagyott.

Dénes Balázs, aki a típus 50. születésnapján vezette a villamost az utolsó díszmeneten, akkor annyit mondott: „ezt a villamost érezni kell”. A múzeum kávépörkölője most ugyanezt próbálja, csak ezúttal a konyhánkban.