100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.

Már 17 olvasónk csatlakozott Cél: 100 támogató

Válassz támogatási összeget:

Folytatás…

Ez itt a Szegeder péntekenként érkező heti hírlevelének legutóbbi, december 5-én megjelent száma. Ha szeretnéd mindig az elsők között, péntekenként kapni a hírlevelet, ide kattintva tudsz feliratkozni, és elküldjük emailben!

Kedves Olvasók!

Farkas Anna vagyok, a héten sem szűkölködtünk témákban. Belestünk például Balog József tanári és színházi világába, utánajártunk a Dóm téri zenélő óra rejtélyének, beszélgettünk a Direkt36 társalapítójával az oknyomozás erejéről, és megnéztük az Anatómiai Intézet megújult homlokzatát is.

Nézzük meg közelebbről, mi történt november 28. és december 4. között!

Fotó: Wilhelm Laura / Szegeder

1. Meghalni a színpadon nagyon hálás dolog

A szegedi kulturális élet egyik legkülönlegesebb alakja, Balog József egyszerre színész, legendás egyetemi oktató és rádiós múlttal rendelkező médiás. Órái inkább hasonlítanak performanszokra, mint hagyományos szemináriumokra, és talán épp ezért mondják róla a hallgatói, hogy „bár minden tanár olyan lenne, mint ő”.

Balog soha nem rejtette véka alá, mit gondol a világról, pályája során pedig generációkat vezetett rá arra, hogy olyan dolgokról is elgondolkodjanak, amelyek addig eszükbe sem jutottak volna. „Nem volt olyan évem, és nem volt olyan csoportom, hogy ne lett volna két–három ember, akivel bizalmas viszonyba kerültünk, és ennek a feltárulkozásnak ne lett volna pozitív hozadéka” – mesélte Koller Hanna kollégámnak.

„Én nem teszek különbséget. Bizonyos értelemben egy szemináriumi termet is egy olyan színpadnak gondolok, ahol a legérdekesebb, vagy a legizgalmasabb az, amikor abban a bizalmi légkörben valaki egyszer elkezdi mondani, hogy én ez vagyok” – mondta. Arról is beszélt, hogy szerinte a színpadon meghalni hatalmas szabadság, mert valójában senki nem tudja, hogy milyen meghalni, ő viszont sokkal többször meghal, mint a többi ember, akik csak egyszer, de akkor tényleg.

Tovább a sztorira

Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder

2. Hova tűnik el mindig a csaknem 90 éves zenélő óra?

Évek óta néma és láthatatlan a Dóm téri zenélő óra a Szabadtéri Játékok, valamint a Dóm téren tartott egyes városi rendezvények ideje alatt – erre hívta fel a Szegeder figyelmét olvasónk, Sármási Zoltán, aki hiába kereste az önkormányzatot és a Szabadtérit is, nem jutott megoldásra. Elmondta, hogy ezekben az időszakokban az órát kikapcsolják vagy korlátozzák, a nyári fesztivál idején pedig az elé épített világosító torony még el is takarja a látogatók elől.

Sármási hozzátette, „ahol van ilyen szerkezet, az általában kiemelkedő jelentőséggel bíró turistalátványosságnak számít. Kivéve Szegeden”. De ez nem volt mindig így. Emlékei szerint a 70-es években, amikor az édesanyja jegyszedőként dolgozott a rendezvényen, napi háromszor is megszólalt a zenélő óra,, sőt már ‘36-ban is eleve a Szabadtéri alkalmával hangzott fel először az órajátéka.

Tovább a sztorira

Fotó: Bálint András / Szegeder

3. Kényszer szülte a Direkt36 létrejöttét

„Mennyivel szegényebb lenne a nyilvánosság, ha nem tudnánk a Pegasus-ügyről, vagy az Orbán család üzleteiről” – mondta Pethő András, a Direkt36 nevű oknyomozó portál társalapítója és újságírója a szegedi Motiváció Műhelyben. A Szegeder Hol a határ? című rendezvénysorozat második eseményén nemcsak a portál indulásáról mesélt, hanem arról is, miért nélkülözhetetlen ma a tényfeltáró újságírás.

Pethő szerint a valódi oknyomozáshoz módszeres, kitartó munka kell, nem elég elmenni egy sajtótájékoztatóra vagy készíteni egy interjút. Felidézte azt is, hogy pályája elején visszahúzódó újságíró volt, aki a telefont sem merte felvenni, mára viszont már úgy is meg tudja oldani, hogy közben nem „parázza szét magát”. „Legyen olyan a lelke, mint egy szerencsejátékosé, de legyen olyan az agya, mint egy könyvelőé” – idézte a Washington Post-beli főnöke és mentora szavait.

Tovább a sztorira

Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder

4. Teljesen átformálta a környéket az SZTE Anatómiai Intézet új homlokzata

Legény Dániel kollégám járt utána annak, hogyan újult meg szinte teljesen a régóta vöröses színéről ismert, erősen leromlott állapotú Anatómiai Intézet. Most olyan, mintha az épületet teljesen kicserélték volna, ugyanis a bejárati homlokzat és a díszítőelemek visszafogott bézs színt kaptak, míg maga az épület fő színe sárga lett.

A korábban rossz állapotban lévő, hetvennégy fa-, illetve műanyagablakot gerébtokos fa nyílászáróra cserélték, megőrizve az épület műemléki jellegét. Az új ablakok sötétbarna színe is harmonizál a felújított homlokzattal. Az Anatómiai Intézet ugyanakkor még nincs teljesen kész, a lábazatnál továbbra is látszanak befejezetlen részek, és a bejárati kapu is fóliázva volt a fotók készítésekor.  

A belső terekben – ahol nincs különösebb városképi védettség – már mindenhol modern alumíniumra cserélték az ajtókat és ablakokat. A külső és belső homlokzatok teljes felújítása összesen több mint 3500 négyzetmétert érint.

Tovább a sztorira

Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder

5. Duzzasztómű az Alsó-Tiszára?

A „Nem víznek való vidék” YouTube-csatorna közelmúltbeli szegedi kerekasztalán a Tisza bevágódása, az Alföld súlyosbodó vízhiánya és a táj helyreállítását szolgáló megoldások kerültek középpontba. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a problémák összetettek, és csak a helyi adottságokra szabott, a táj működésével összehangolt beavatkozásokkal kezelhetők.

Kozák Péter, az ATIVIZIG igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Dél-Alföld vízhiánya állandósult, a térség vízgazdálkodása pedig egyre nagyobb kihívásokkal szembesül. Hozzátette, hogy az egyenetlen csapadékeloszlás és az erős párolgás miatt a víz már nem éri el a talajvizet, ami fokozza a kiszáradás veszélyét.

A szakértők több más veszélyre is felhívták a figyelmet, és hangsúlyozták, hogy a Dél-Alföld vízhiányának kezelése paradigmaváltást igényel, mert a jelenlegi módszerek csak részmegoldást jelentenek.

Tovább a sztorira

A hét képe

A hét képének Balog József pillanatát választottam, amelyet Wilhelm Laura kollégám kapott el. A fotó első ránézésre egyszerű dokumentáció, valójában azonban sokkal többet mesél. Benne van egy ember története, akinek fontos az elfogadás és a szabadság, a médi tanszék rádió stúdiójának világa, ahol generációk tanulták meg a szakmát, és benne van a rádiózás története is, maga az út a tekercsektől és a szalagoktól, amely addig vezetett, hogy ma már elég lehet egy telefon diktafonja is.

Fotó: Wilhelm Laura / Szegeder

Ezek történtek még

  1. Hat év után búcsúzunk Balogh Gergő kollégánktól
  2. Pénzmosás miatt ítélt el egy testvérpárt a Szegedi törvényszék
  3. Süllyedő oszlopos, behajtás elleni védelem a Reök-palota előtt
  4. Lázárt véletlen miniszterelnöknek szólították, szerinte nincsenek ilyen ambíciói
  5. Minifesztivált rendez Brüsszelben a Szegedi Kortárs Balett
  6. Az SZTE és a BYD új oktatási és kutatás-fejlesztési megállapodást kötött
  7. Véres incidens a Szegedi Nemzeti falán – garázdaság miatt indított eljárást a rendőrség
  8. Hat utca újul meg Sándorfalván, részben szegedi forrásból
  9. Szegedi kutatók azt vizsgálják, hogyan változik meg az űrhajósok mikrobiomja
  10. Felújítják a Krúdyt, a beruházás részeként pedig egy új gasztroközpont is helyet kap

100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.

Már 17 olvasónk csatlakozott Cél: 100 támogató

Válassz támogatási összeget:

Folytatás…