Magas a sótartalom a Bertalan-hídnál, de a kutatók szerint nincs nagy baj

A parajdi sóbánya környékén kialakult környezeti katasztrófa nyomán a Szegedi Tudományegyetem kutatói hallgatók bevonásával vizsgálták a Korond-patak felől érkező sós víz levonulását a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán – tájékoztatta a Szegedert az intézmény Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatósága.

A helyzet súlyosbodott, miután a betörő víz elárasztotta a bányatárnákat, így a sós víz a Korond-patak völgyébe jutott, veszélyeztetve a patak, a Kis-Küküllő, a Nagy-Küköllő és a Maros élővilágát is. A román vízügyi hatóságok múlt héten tájékoztatták a magyar szakhatóságokat, hogy nagy mennyiségű, magas sótartalmú víz tart a Maros felé, melyet mellékfolyók tározóiból érkező vízzel hígítanak. A román szakemberek szerint a sóval terhelt víz Magyarországra péntek este 21 órára érkezett meg, de az SZTE kutatói már a bejelentés után gyorsan reagáltak.

A kutatók nemcsak környezetvédelmi okokból, hanem tudományos szempontból is fontosnak tartották megfigyelni, hogyan alakul a sókoncentráció a Maros hossz-szelvénye mentén és a Tiszával való keveredésnél, különösen, mert ez az időszak egybeesett a „tiszavirágzás” jelenségével is. A rendszeres vízminőség-monitorozást a vízügyi igazgatóságok végzik, ezért a mintavételhez az SZTE Maros menti hallgatóit is bevonták. Ők korábbi laborgyakorlataik során elsajátították a vízmintavétel technikáját, és a labor rövid oktatóvideókat is készített nekik. Összesen hat helyszínen kezdődtek meg a mérések, az első mintavétel pénteken 18 órakor történt, majd szombaton és vasárnap további három-három alkalommal gyűjtöttek mintát.

A vizsgálatok során a szakemberek elsősorban a víz vezetőképességét mérték, amely közvetlen összefüggést mutat a sótartalommal. Az eddigi eredmények alapján a vezetőképesség

egyik esetben sem érte el a magyarországi közepes és nagyobb folyókra vonatkozó 900 µS/cm-s határértéket, tehát nem alakult ki közvetlen veszélyhelyzet.

„A folyásirányban legfelső mérési pontban, Apátfalvánál június 13-án 18:00-kor gyűjtött mintából mértük a legmagasabb értéket (506 µS/cm), ami jelzi, hogy a sós víz a vártnál néhány órával hamarabb érkezett meg az országba. A legmagasabb vezetőképességet másnap reggel Deszk alatt gyűjtött minta mutatta (511 µS/cm), azaz körülbelül erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám” – foglalta össze az adatokat Filyó Dávid laboratóriumi mérnök.

A mérések kimutatták, hogy a Tiszába érve a sós víz hígult, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még tartósan magas értékeket mértek. Lejjebb haladva ugyan csökkent a sótartalom, de kisebb emelkedést így is tapasztaltak. A kutatók hangsúlyozták, hogy a Maros-torkolat felett vett tápéi minták mindvégig 310–320 µS/cm közötti értékeket mutattak. A Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be. A mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg. 

„Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Tiszába jelentős mennyiségű termálvíz és tisztított szennyvíz kerül bevezetésre, így a »szőke folyó« esetében is a természetesnél magasabb értéket látunk” – zárta értékelését Sipos György tanszékvezető.

Az adatok láttán – a szombati csökkenést követően több mérési pontban újból emelkedni kezdetek az értékek – illetve a Romániából érkező hírek hallatán a továbbiakban is szeretnék nyomonkövetni a sókoncentráció változását. A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, illetve nemcsak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintát, ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe.