Hiba, hogy visszaépül a szegedi szerb templom rég elbontott kerítése?

Néhány hete figyelheti a szegedi járókelő, hogy a szegedi Dóm mögött lévő, 1773 és 1781 között emelt Szent Miklós szerb ortodox templom kerítést épít maga köré. Sűrű oszlopkiosztással, világos anyagú téglából készül a templom mellett, elválasztva azt a Dóm mögötti és a Hild kapu felé vezető járdáktól. Itt korábban is volt kerítés, de az váratlanul jött, hogy újjáépítik ezt, ráadásul az anyagok és a színek ránézésre igencsak elütnek a barokk stílusú épülettől.

Arról, hogy esetleg rongálás vagy más okok állnak a kerítés újjáépítése mögött, írásban kérdeztük az ortodox egyházmegyét, ahonnan cikkünk közléséig nem érkezett válasz. A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivataltól viszont megtudtuk, a kerítés építése örökségvédelmi engedély alapján, az engedélyes terv szerint történik. „A kerítés lábazata a műemlékvédelmi szempontoknak megfelelő anyagú és színű téglából készül.”

Dalibor Milenkovic esperes a minap a Délmagyarországnak így nyilatkozott a kerítésépítésről: „Templomunkat kerítés vette körül, ami a világháborúk idején megrongálódott, majd elbontották, és mindig szerettük volna eredeti állapotába visszaállítani, újraépíteni. Az ugyanis szinte óvta, védte az épületet.” Elárulta, az önkormányzat és a Műemlék- és Örökségvédelem engedélyét is megszerezték, utóbbit tavaly év végén.

Milenkovic szerint a projekthez levéltárban kutattak leírások után, ahol találtak régi képet is. Meg akartak ugyanis felelni a feltételeknek és azt akarták, hogy valóban olyan legyen, és olyan téglából készüljön az új kerítés, mint annak idején az eredeti.

Bár 2024 végére már volt engedélyük, a téli idő miatt csak tavasszal startoltak a munkák, és a historizáló stílus pontos követése miatt lassabban haladnak a szakemberek.

A fenti, 1951-ben készült fotón látható, hogy a helyszínen valóban volt eredetileg is kerítés. Az is látszik viszont, hogy egyáltalán nem volt ilyen sűrű oszlopkiosztás a régi építménynél, mint a most készülőnél, csupán a sarkokon és a bejáratnál alkalmazták azt. A köztes részeken végig a kert felől megtámasztott kovácsoltvas kerítés volt, mint amilyen ma Új Zsinagógánál is látható.

De miközben az egyház a történelmi hűséget hangsúlyozza, mások épp ezt a múltba fordulást érzik problematikusnak.

Nagy Gyula, az SZTE Társadalomföldrajz Tanszékének adjunktusa a Szegedernek azt mondta, személy szerint nagyon nem támogatja a kerítés emelését az ortodox templomnál. Ehhez négy indokot is felsorolt:

1. A térrendezés szempontjából a 21. században az összekötés a feladata a köztereknek, nem pedig az elválasztás.
2. A Palánk átépítése óta alapvetően változott meg a térszerkezet – többek között megépült a Hild kapu is.
3. Rongálást és vandalizmust nem tapasztalt, vagy nem hallott róla, ami indokolná a kerítés létesítését.
4. A kerítés egyáltalán nem illik a mai városképbe.

Az adjunktus szerint a kerítés szimbolikusan is elválasztja látogatókat, a térhasználókat a tértől, az épülettől: nehezíti a körbejárást, a megcsodálást, a részletekben való elmélázást.

„Ennek az az üzenete, hogy a vallási egység elbarikádozza magát nem csak a hívek, de a látogatók elől is” – fogalmazott az urbanisztikai szakember. Szerinte egy korábbi, a 70-es évek előtti változatot akarnak visszahozni, ami egyáltalán nem összeegyeztethető a jelenlegi térkoncepcióval, attól teljesen idegen. A kerítés építését szerinte mindenképpen meg kellett volna akadályozni.

„Sem színében, sem pedig stílusában nem illik a Dóm tér, sem a Palánk és a Hild kapu koncepciójához, sem pedig a Tömörkény szecessziós épületéhez. Ez szerintem tévút.”

Amikor arról kérdeztük, hogy jobb lett volna-e a templomhoz hasonlóan vakolt kerítésoszlop, Nagy azt mondta, az nem lenne történetileg hű – bár a jelenleg épülőt is csak egy „historizáló” és „helyreállító műtörténelem-gyártó” megoldásnak nevezte.

„Ha már mindenképp kerítés, akkor egy alacsony, a Dómhoz és a Hild kapu épületeihez is illő sötéttéglás, maximum 50 centi magasat emeltem volna, valami művészeti értékkel, esetlegesen néhol elrejtett szimbólumokkal, történettel, ha valami nagyon vadat akarnék mondani.”

Egy város szövete nem pusztán kövekből és téglákból áll – hanem jelentésekből, közösségi élményekből, és abból a kérdésből is, hogy mit jelent ma egy nyitott, hozzáférhető közterület. A Dóm tér mögötti kerítés ennek a kérdésnek egy látványos – és ellentmondásos – metszéspontjává vált.