A CanSat versenyt minden évben az Európai Űrügynökség (ESA) szervezi, míg a hazai forduló a Magyar Asztronautikai Társaság közreműködésével valósul meg. Az évek során nívós megmérettetéssé nőtte ki magát. A CanSat egy valós műhold szimulációja, amely minden olyan rendszerrel rendelkezik, amellyel egy műholdnak rendelkeznie kell. Térfogata megegyezik egy dobozos üdítőével – innen ered a neve is. A kihívás a diákok számára az, hogy ebbe a kis térbe bele tudják tervezni az összes alrendszert, ami megtalálható egy műholdon.

A verseny kétnapos döntőjét április 4–5-én a Magyar Honvédség tatárszentgyörgyi gyakorlóterén rendezték meg. Itt a 88 jelentkező közül a döntőbe jutott tíz legjobb csapat mérte össze tudását, köztük az SZTE oktatói által mentorált szegedi és zentai csapat. A döntőben a műholdakat egy valódi rakétával nagyjából 1 km-es magasságba juttatták. Itt a hordozóeszközről leválva megkezdték küldetésüket, ami lehetett egy tudományos kísérlet vagy egy technológiai demonstráció. A biztonságos landolást követően a csapatok elemezték, majd a verseny második napján egy prezentáció keretében be is mutatták a gyűjtött adatokat.

Maga a verseny egyrészt a kötelező mérési feladatokból állt – mint a légnyomás- és hőmérsékletmérés –, illetve ezen felül minden csapat egyéni méréseket is végzett. Kis Botond csapatkapitány az SZTE hírportáljának elmondta, a Rabbit_Aerospace nevű csapat másodlagos küldetése egy hőkamerával végzett méréssorozat volt. A talaj hőmérsékletének vizsgálatából következtettek a víztartalomra, így előre jelezve az esetleges szárazságot. Megállapították, hogy a fák, bokrok és más nagyobb növények, a fűfélékhez és lágyszárúakhoz képest 1,5–2,5 Celsius fokkal csökkentik a talaj hőmérsékletét.

Miszori Gergő, a szegedi CANIS nevű csapat vezetője elmondta, csapata elsősorban a levegőminőség mérésére fókuszált. A projekt különlegessége, hogy saját mesterséges intelligencia modell segítségével összehasonlították az ereszkedés során készített méréseket a Szegeden már előre elkészített mérésekkel. A modell kimutatta, hogy a legtöbb hasonlóság a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium ablakából mért levegővel volt, a legkisebb egyezést pedig a Dóm téren mintavételezett adatokkal tapasztalták.

A Rabbit_Aerospace csapat tagjai elhozták a verseny fődíját, vagyis övék a lehetőség, hogy munkájukat bemutassák Hollandiában egy nemzetközi konferencián. Ezen felül a díj részeként ellátogathatnak a szintén holland Noordwijk városában található Európai Űrkutatási és Technológiai Központba (European Space Research and Technology Centre – ESTEC).

A CANIS csapata pedig elnyerte a BME Suborbitals különdíját: így az a lehetőség illeti meg őket, hogy Portugáliában a Project Aurora versenyprojekt során a BME Suborbitals nagy teljesítményű rakétája fedélzetén felbocsátják a csapat CanSat-jét, nagyjából 3 kilométer magasra. A BME-s kutatócsoporttal már egyeztettek is, sőt, meghívást kaptak a fővárosba, hogy megnézhessék a műhelyüket. A teljes beszámoló az SZTE hírportálján olvasható.