Szegeden találkozhattak diákok a Nobel-díjassal, akinek a ma használt gyógyszerek felét köszönhetjük

„Problémákat kitalálni könnyű, de a megoldásokat megtalálni kihívás” – hangzott el vasárnap a szegedi József Attila Tanulmányi és Információs Központban, a Nemzeti Tudósképző Akadémia (NTA) rendezvényén. Ezt Hegyi Péter kutatóorvos mondta Brian Kobilka kémiai Nobel-díjas tudóssal kapcsolatban, aki vasárnap Szegedre látogatott a Szegedi Tudós Akadémia tehetséggondozó programjának keretében.

Az NTA célja az orvosbiológiai kutatások iránt érdeklődő tehetséges fiatalok felkarolása már középiskolás kortól, tudományos munkájuk támogatása, a tudós életpályamodell vonzóvá tétele, és hosszabb távon a kutatók Magyarországon tartása. A 2012-ben indult program keretében évente kétszer érkeznek Nobel-díjasok az ország 170 középiskolájában, ahol laborgyakorlatokon találkozhatnak velük a diákok. A szegedi konferencián pedig már egyetemisták is részt vehettek a kerekasztal-beszélgetéseken, és kérdezhettek a mentoroktól, többek között Brian Kobilka amerikai kutatótól is.

A Stanford Egyetem professzora Nobel-díját a G-fehérje-kapcsolt receptorokkal kapcsolatos kutatásaiért kapta még tizenkét éve. Ő azonosította azt a gént, amely az adrenalin hormon receptorának kialakulását szabályozza. Robert Lefkowitz kutatóval közösen rájöttek, hogy ez a receptor hasonlít a szemben található, a fényt befogadó receptorokhoz. Később felfedezték, hogy az ilyen receptorok egy egész családot alkotnak, melynek mind a nyolcszáz tagja hasonlóan néz ki és viselkedik, ezek a G-fehérje-kapcsolt receptorok. Ez az orvoslásban rendkívül fontos eredmény, a ma alkalmazott gyógyszerek fele hasznosítja.

„Nem számít, hogy kardiológus, gasztroenterológus, nőgyógyász vagy pszichiáter vagy, használni fogod ezeket a gyógyszereket” – mondta Hegyi Péter. Majd azzal viccelődött, hogy a Nobel Bizottságnak könnyű dolga lehetett a kérdésben, hogy kinek ítéljék oda a díjat, hiszen tizenkét ilyen készítménynek (Bisoprolol, Ranitidine, Icatibant, Atropine, Nabilone, stb.) a kezdőbetűi pont a Brian Kobilka nevet adják ki.

De nem volt egyszerű az út, amelyen keresztül Kobilka eljutott idáig. A minnesotai Little Fallsban nőtt fel, itt már 13 éves korától a családi vállalkozásban dolgozott, egy pékségben, ahol egyébként magyar fánkot is sütöttek. A szülővárosa – a nevéhez hűen – tényleg nem túl nagy település, Kobilka is a házuktól két sarokra találta meg legjobb barátját. Az ő apja gyerekorvosként dolgozott, akire Kobilka nagyon felnézett. „Valójában azért kezdett el érdekelni az orvoslás, mert annyira csodáltam őt” – mondta a kutató.

Később a minnesotai egyetemre ment tanulni. Ott ismerte meg a feleségét, akivel azóta is együtt van. Együtt költöztek Missouriba is, ahol Kobilka a belgyógyászaton dolgozott. „A fiam pont egy héttel azután született, hogy megérkeztünk. Szegény feleségem egyedül volt egy gyerekkel, mert engem minden második vagy harmadik nap behívtak” – mesélte.

A kutató ezután úgy döntött, hogy kardiológus lesz, de tanulmányait végül nem fejezte be. „Feladtam az intenzív osztályon való munka ötletét, és 1990-ben a Stanford Egyetemre mentem, hogy kutató legyek” – mesélte Kobilka, akit inkább a tudományos kutatás vonzott, és bár a Stanfordon is kellett gyógyítania, ideje háromnegyedét erre fordíthatta. Öt év múlva a laborban sikerült is azonosítani a G-fehérjék struktúráját, azonban a receptoraik már nehezebb esetnek bizonyultak: több mint másfél évtizednyi kutatás kellett hozzá, hogy megértsék mind az aktív, mind az inaktív szerkezetet, ez 2007-ben végre sikerült.

A tudományos tevékenység hasznosságát a tudóspalánták is elismerik: egy hétfői kerekasztal-beszélgetésen elcsíptünk egy olyan mondatot, miszerint

sokszorosan megtérül, ha a 4,5 feletti diplomaátlag elérése helyett az energiát kutatásra fordítják a hallgatók.

Ezt egy Szent-Györgyi-hallgató, vagyis a Nemzeti Tudósképző Akadémia programjában részt vevő egyetemista mondta a csapat középiskolásainak.

Nobel-díjas professzor fog kutatni Szegeden

A konferencián azt is bejelentették, hogy az egyetem egy Nobel-díjas professzort igazolt Gérard Mourou személyében. A professzor az SZTE Nemzeti Lézeres Transzmutációs Laboratóriumában fog kutatómunkát végezni május 1-től.

Mourounak 2018-ban a lézerfizika területén, az impulzuserősítési felfedezéséért ítélték oda a fizikai Nobel-díjat. Ezt követően többször is hangoztatta, hogy a továbbiakban főként olyan kutatásokkal kíván foglalkozni, amelyek az emberiség előtt álló globális problémák megoldását szolgálják. Az egyik ilyen probléma a folyamatosan növekvő energiaigény fenntartható módon történő kielégítése.

Egy korábbi szegedi látogatása alkalmával azt mondta, „megoldást kell találnunk az energiatermelést érintő kérdésekre, ezért olyan energiaforrást keresünk, amelyik tiszta, olcsó és bőséggel rendelkezésre áll. Én magam kifejezetten hiszek a nukleáris energia jövőjében, de ehhez a felmerülő biztonsági kérdésekre választ kell adni. Régóta meggyőződésem, hogy az ultrarövid, ultramagas intenzitású lézerimpulzusok megoldást kínálnak”.

Hétfőn átadták a Nemzeti Tudósképző Akadémia Talentum-díjait is az elmúlt egy–két évben publikált, nemzetközi szinten is meghatározó felfedezésekért:

• Kintses Bálint, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének tudományos főmunkatársa újraprogramozott bakteriofágokkal antibiotikum-rezisztenciát előrejelző kutatásaiért érdemelte ki a díjat.
• Garami András, a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetének egyetemi docense a rendszeres csípőspaprika-fogyasztás és a vér koleszterinszintjének összefüggését vizsgáló kutatásáért került a díjazottak közé.
• Acsády László, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatóprofesszora az agykérgi kommunikáció alapvető régióspecifikus tulajdonságának felismeréséért kapta az elismerést. Kutatásai segíthetnek megérteni a regionális különbségeket a normális és kóros agyi működésben.
• Matta Csabát, a Debreceni Egyetem Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézetének egyetemi docensét a porcképződés génexpressziós mintázatának feltárása és a porcregenerációs eljárások elősegítése érdekében végzett munkájáért díjazták.

Átadták a 2024-es év kiváló diákja elismerést is, melyet Dinnyés Olivér, a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tizenkettedikes tanulója kapott meg.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.