Zöldesbarna lehetne az omladozófélben lévő Milkó-palota, ha felújítanák

Szinte romokban van Szeged egyik legszebb és leginkább szem előtt lévő palotája, a Milkó. A minap írtuk meg, hogy az 1883-ban Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján megépített, francia neoreneszánsz stílusú épületben 1908 júniusától működött filmszínház is Uránia néven. Alapvetően lakóépület volt, az első lakhatási engedély 1884. február 11-i keltezésű, éppen 140 évvel ezelőtti.

A Milkó-palota egy ikonikus épület, hiszen Szeged sokáig egyetlen állandó közúti hídjának, a mostani Belvárosi híd belvárosi hídfőjében áll. Színével is kitűnik, ám nem volt mindig ilyen: a több mint negyven éve rózsaszín árnyalatúra mázolt palotáról a műemlékvédelmi felügyelet mutatta ki egy vizsgálattal, hogy

eredetileg zöldes–barnás árnyalatú lehetett a vakolat,

így egy átfogóbb felújítással most jellemző, sokak által nem túlzottan kedvelt, de mindenképpen jellegzetes színe eltűnne. Környezetétől viszont egyre inkább elüt, a hídról lejövet szembetűnik, hogy a Stefánia palotáit, az Oskola utcát, a Móra-parkot a múzeumot, a Roosevelt teret, de még a szintén évtizedekig málló Tóth Péter-házat is felújították mára.

„Az 1978-as födémcsere után még csak egy tisztasági festés sem történt. Nézzék meg a falakat és ablakokat, vastagon borítja a fecskeürülék” – nyilatkozta még 2017-ben az egyik lakó a Délmagyarországnak. Az épület erkélyeit hálóval fedték be, hogy az esetlegesen lehulló daraboktól védjék a járókelőket, és a helyzet azóta mit sem változott.

Illetve egy valami mégis, nyíltak a Híd utcai oldalon olyan izgalmas üzletek, mint a Néma Papagáj lemezbolt, vagy a Vasparipa kerékpárüzlet, mindkettőről írtunk már a Szegederen. És ha már ikonikus(sá váló) szegedi üzletek: ide járnak Kevertért a grandos törzsvendégek a Vár sörözőbe. A Milkó-palota természetesen műemléki védelem alatt áll, 2009-ben alakult társasházzá, az IKV kezeli a lakásokat, előtte 100 százalékban önkormányzati tulajdon volt.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A műemléki jelleg miatt nehézkes és drága lenne az épület rendberakása, egyes idős lakóknak erre végképp nincs pénzügyi kerete. Terveztek egy átfogóbb felújítást még 2011-ben 185 millió forintért, amiből a beázó tetőszerkezetet és a homlokzatot tették volna rendbe.

Az épp mostanság teljes pompájában megújuló, teljesen fehérre festett Tóth Péter-ház példáján is látszik, hogy egy nagyobb felújítás akár több milliárd forint lenne, erre még az önkormányzatnak sincs pénze, a Szeged-Csanádi Egyházmegye is csak sokára kapott állami támogatást.