Megmenekül egyelőre a Máglya sori víztorony

„A vasúttársaság forrás rendelkezésre állása esetén ütemezi az épület bontását, amit a terület tereprendezésével egyidejűleg fog megvalósítani” – írta a MÁV megkeresésünkre még novemberben, miután arról érdeklődtünk, mikor kezdik meg a 97 éves Máglya sori víztorony lebontását, amit még az idei évre terveztek. Tehát egyelőre mégsem fogják lebontani, hivatalosan azért, mert nincs pénz.

Novemberi válaszukat azért csak most hozzuk nyilvánosságra, mert további kérdéseket is feltettünk első válaszuk megérkezését követően, amikre azóta sem érkezett reakció. Azt szerettük volna még megtudni, hogyan állapították meg, hogy – ahogyan fogalmaztak korábban – a víztorony műszaki állapota az évek során annyit romlott, hogy le kell bontani, hiszen Zágrábban van egy megegyező szerkezet, amely hasonló állapotúnak tűnik, ez ugyanakkor védett, és nem is tervezik elbontani. Azt is kérdeztük, hogy mikor várható, hogy rendelkezésre áll forrás a bontáshoz, a becslések szerint mekkora összegbe kerül a feladat kivitelezése, és milyen szintű tereprendezés lesz. Ezekre nem érkezett válasz.

Azt ugyanakkor leírta a MÁV, hogy „a víztorony nincs műemlék besorolás alatt”, és azt is elmondták, hogy hozzájuk „ezzel kapcsolatos további észrevétel nem érkezett”. Szerintük „mivel az építmény nincs műemlék besorolás alatt, az értékvédelmi dokumentáció elkészítése nem szükséges. Ahogy minden esetben, a kivitelezési és bontási munkálatokat most is a tervezési szakasz előzi meg, melynek tervdokumentációja csak és kizárólag az országos, valamint helyi építési szabályozás teljeskörű betartása mellett készülhet, figyelembe véve a szakmai előírásokat, szabványokat.”

A Szegeder írta meg októberben, hogy a MÁV le akarja bontani az 1920-as években a szegedi Máglya soron felépített, acélszerkezetű víztornyot, annak ellenére, hogy egy közel százéves ipari emlékről van szó. Hivatalosan nem áll semmilyen védettség alatt, bár az általunk megkérdezett szakértő szerint erre érdemes lenne.

Nagy Gyula, a szegedi egyetem Gazdaság és Társadalomföldrajz Tanszékének adjunktusa azt írta korábban a Szegedernek, hogy a víztorony „kinézetre is és ipari műemlék értékét tekintve is értékes lenne, megőrzésre alkalmas, Magyarországon azonban alapvetően az ilyen indusztriális építmények és épületek kevésbé tekinthetők olyannak, amit a szélesebb közönség védelemre érdemesnek tart”.

Szerinte ez az, amiért sok esetben az önkormányzatok nem vállalják föl a védetté nyilvánítást, ráadásul ha egy ilyen nyilvánosságot kap, politikai visszhangja is van, sokszor azt a narratívát mondják, hogy milyen felesleges ilyen roncsra, romhalmazra pazarolni a pénzt.

A szakember egy utat lát a megmentésre, ami egy ipari műemlékekhez kapcsolódó európai uniós forrásnak a lehívása. „Akár úgy, hogy a MÁV valamiféle civil egyesülettel közösen pályáz, vagy úgy, hogy az önkormányzat átveszi az építményt és a Monarchián belül hasonló építményekkel egy közös kvázi hálózatot alkotva ipari műemlékek újrahasznosítása címmel készít egy pályázatot.”