„Megtanultam, hogy ami nincs, azt elő kell teremteni”

A frissen Nobel-díjat szerzett Karikó Katalin a Válaszonline-nak adott interjújában beszélt szegedi éveiről, illetve arról, hogy milyen körülmények között költözött ki az Egyesült Államokba. Az interjúban megszólalt mellette két egykori mentora is, Duda Ernő és Kondorosi Éva, valamint Venetianer Pál, ugyanis ők hárman is Karikó Nobel-díjra jelölői között voltak.

Szerinte azonban nem a jelölés miatt fontos az életében a három kutató, hanem mert ők tanították meg mindarra, amivel aztán sikerült kifejlesztenie a koronavírus elleni mRNS vakcinákat.

„Az első laboratórium, ahova beléptem, Venetianer Pálé volt. Ott állt a tanár úr fehér köpenyben, és arról beszélt, mit csinál egy kutató”.

Később aztán Karikó éveken keresztül együtt dolgozott a három kutatóval, de a munkakörülmények nem mindig voltak adottak profi kutatáshoz. Karikóék szerint volt olyan eset, amikor már elfogyott az eszközbeszerzéshez szükséges devizájuk, hogy megrendeltek valamit és csak egy- másfél év múlva érkezett meg. Mire megjött a kért anyag, addigra ők már azt sem tudták, hogy melyik kísérlethez rendelték.

Karikó később az Egyesült Államokba kényszerült távozni, ahol nagy megpróbáltatások után tudott csak elhelyezkedni.

„Magam írtam leveleket, és magamat ajánlottam, a korábbi cikkemet, a tudásomat. Valójában még olyan személyt sem ismertem, aki látta volna azt az embert, akihez mentem”.

Mindezek ellenére a szegedi és az első amerikai évekre egyaránt pozitívan emlékszik vissza a kutató. Elmesélte, hogy soha nem azokra figyelt, akik elutasították, hanem mindig arra az egy emberre, aki nem, és mindig a megmaradt dolgokra koncentrált a veszteségek után is. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy az ünneplés hátráltatja a további munkában, mert olyan betegség gyógyításán dolgozik, aminél rendkívüli versenyfutás zajlik az idővel.