Ez a vonal egyébként annak idején, a vasút hőskorában a Nagyvárad–Eszék között épített, úgynevezett Alföld-Fiume vasút egyik része volt. Első, több mint száz kilonéter hosszú, Szeged–Szabadka–Zombor szakaszán 1863–1869-ben fektették le a síneket a pusztában. A trianoni békeszerződés kettévágta, a Horgos és Szabadka közötti szakasz a Jugoszláviához került. 1941–1944 között, amikor ezeket a területeket egy időre visszacsatolták, a vasútvonal ismét Magyarországé lett teljes hosszban, így újra fontos szerepet tudott betölteni a Dunántúl, illetve az Alföld és Észak-Erdély közötti kapcsolatként.
A II. világháború után újra a trianoni határok álltak vissza a térségben, így a vasútvonal is újra periferiális mellékvonallá vált, az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció alapján azonban 1971-ben megszűnt a személyszállítás, ami csak 1988-ban indult újra. A Wikipédián leírtak szerint a rendszerváltás, és különösen a 2004-es EU, majd a schengeni egyezményhez csatlakozás óta a rendszeres kereskedelmi célú árucsempészet nyílt titokká vált a vonal járatain.