Sínszálak és macskakövek – amit a szegedi kisvasút hátrahagyott
Visszatekintés a széksóstó felé, de már közelebb vagyunk Kunhalomhoz, ahol újra csatlakozunk a pusztamérgesi szárnyvonallal, és közösen haladunk vissza Szentmihálytelek felé.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Vasúti rakodóépület Szentmihálytelek szélén. Itt egykoron a kisvasút vágányai feküdtek, most szeméthalom.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Egész szépen megmaradt a Kissor nevű állomás is, mellette a hozzá tartozó rakodóépület. A vágányok a túloldalon voltak.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A vasút az állomást a Tisza-töltés felé hagyta el, arra azonban értelemszerűen soha nem ment föl. A töltés mellett haladt úgy 500 méteren keresztül, majd a vasúti fűtőház felé fordulva indult meg a Homokhátság irányába.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Az előző képen látott átrakói állomásépület, amikor még üzemelt a vasút.
Fotó: Engi József
Úton a MÁV nagyvasúti fűtőháza felé.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A kisvasút elhaladt a széksóstó mellett is. Micsoda hangulat lehetett itt!
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A Szegedi Új Élet MGTSZ mihálytelki bejárata előtt érdekes nyomot találunk: macskakövek között futó sínszálakat.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Kerékpárút vezet ma Mórahalom mellett ott, ahol egykoron a vonat járt még. A bivalyrezervátum felé tartunk.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A széksóstói megálló, rögtön a mai bivalyrezervátum mellett, a főút túloldalán.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A mai Ásotthalom állomásépülete. Ma egy iskola tornaterme van itt.
Fotó: Weinstock Ernő
A vasút sokszor ment csupán a pusztában, mezőkkel ölelve, de ahogy távolodunk, úgy jelennek meg egyre hangsúlyosabban a homokhátsági erdőségek.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Első állomásunk a szegedi Tisza teherpályaudvar. Az utolsó évtizedekben már innen indultak, és ide érkeztek vissza a vasút szerelvényei. A képen látható fekete-fehér kis oszlopok valójában lebetonozott vasúti sínek, melyeken egykoron a kisvasút közlekedett.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Engi József
Vasúti raktárépület egyik...
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Domaszéken belül található egy kisvasúti emlékhely, ahol az állomásépületen túl vasbetonaljak, illetve egy teherkocsi és egy mozdony is kiállításra került.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Nagyjából tizenöt éves lehettem, amikor megtudtam, hogy volt Szegednek is kisvasútja régen. Ezt akkor és azóta is vegyes érzelmekkel élem meg; egyrészt nagyon menő már a létezésének ténye is, másrészt meg nyilván szomorú, hogy mindez már csak történelem. A kisvasutaknak van valami elmondhatatlan romantikája, amit a hagyományos vasutak soha nem tudnak megteremteni. Méreteiben is kicsi, területre is egy vasúti mércével mérve kis területet fednek csak le, sokszor valami szép és különleges vidéken.
A szegedi kisvasút nem járt különleges vidéken, bár voltak meglepően gyönyörű szakaszai. A történetére nagyon nem akarok kitérni, a lényeg hogy szerettek volna a XX. század elején egy vasutat, ami összeköti Szegedet és a Homokhátság népét. Hagyományos nagyvasútra nem futotta, ezért döntöttek egy keskenynyomtávú mellett, amit 1927-re sikerült megnyitni.
Két szárnyvonala is volt: a Szeged–Pusztamérges és a Szeged–Halastelki iskola. A vasutak többségével ellentétben nem teher-, hanem személyszállításra hozták létre, melynek révén települések jöttek létre a Szeged-környéki tanyavilágban, melyek később elszakadtak a várostól. Itt működött közforgalomban az ország legelső dízel-elektromos mozdonya, itt működött az ország második (a kisvasutakon az első) fénysorompója, és létrejöttétől megszüntetéséig modern műszaki megoldásokat használtak rajta.
Az 1960-as években számos vasutunk felszámolásáról döntöttek: ekkor szüntették meg a szegedi 2-es, 5-ös, 6-os és 7-es villamosokat, vagy a Veszprémet a Balatonnal összekötő vasutat, és ugye a szegedi kisvasutat, ami 1949 előtt még Szegedi Gazdasági Vasút néven volt jegyzett. 1975-ben a kisvasutat elérte a vég: megszüntették, pedig egyes általa érintett helyeken (Feketeszél) még ma sincs kiépített közút.
Egy szép, napsütéses napon eredtünk a vasút nyomába, hogy felleljünk minél több emléket, amit ma bárki megtalálhat. Utunk jórészt homokos földutakon vezet, a kisvasút sínjei helyén ugyanis ma is közlekedhetünk, csak már nem vaskeréken. Végtelen homokvidék, felhagyott állomások, sínszálak és macskakövek Szeged–Tisza pályaudvar és Pusztamérges, illetve az egykori Halasteleki iskola között.
Eddig délnyugat mentünk Szentmihály mellett, de ahogyan végetér a falu, északnyugat felé fordulunk egy nagy ívben, alulról keresztezzük a szabadkai vasútvonalat, és megyünk tovább, végleg elhagyva Szegedet. A képen a kis vonatoknak épített hidacska rögtön a vasút után.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Ez már a másik szárnyvonal, a két fasor közötti üres területen voltak a vágányok, itt járta körül a mozdony a szerelvényt. Halasteleki iskola végállomáson vagyunk. A régi iskolaépület tőlünk balra van, ma lakják. Itt látszik, hogy nemcsak azért létesült a vonal, hogy terményeket szállítsanak vele, és hogy a városba utazzanak a vidékiek, hanem hogy a gyerekek tudjanak a tanyákról iskolába járni.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Pusztamérges, végállomás. Sajnos az itteni állomásépülethez azóta már hozzáépítettek, így az csak részben őrzi a vasút idejét.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Az Mk48-as a hazai kisvasutak ikonikus vontatómozdonya: 1958–1961 között összesen 52 darab készült. Az 1004-es számú példány 1959-ben a nyírvidéki kisvasút számára készült, 1968-ban került a szegedire. '76-tól a mai Gábor Dénes iskola udvarán volt kiállítva, eztán került Domaszékre, ahol ma is megtekinthető.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Konkrét sínek sajnos már csak két helyszínen találhatók, ez a második, a kissori műúthoz közel.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A kis hídtól két és fél kilométerre szépen felújított, egykori állomásépület – Kunhalom – fogad bennünket az út jobbján. Azért érdekes ez a hely, mert itt ágazott ketté a vonal: balra a halasteleki, jobbra a pusztamérgesi vonatok zörögtek tovább pusztában.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Maga az elágazás: mi jobbra megyünk először, Domaszék–Zákányszék–Pusztamérges felé, majd ezt követően a másik szárnyvonalat járjuk be, de azt már Szeged felé a Halasteleki iskola–Kissor–Ásotthalom–Mórahalom útvonalon.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Ruzsán orvosi rendelő lett az állomásból, a vágányok helyén virágágyás díszeleg.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Engi József
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
... és másik oldala Ásotthalom közepén. A vonal ténylegesen kettészelte a mai települést, a Béke utcán jól kivehető, hogy az út egyik oldalán miért van akkora hely kihagyva.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Elhaladva a fűtőház mellett, utunk a Klebelsberg-telepi Sínpár soron, majd egy ideig a Teherhalmi út mellett vezetett végig, ahonnan Szentmihálytelek határában találjuk meg a következő nyomot: egy sürgönypóznát. Itt már a Szeged–Szabadka vasút mellett haladt a kisvasút
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Engi József
Hangulatos, fenyves rész Ruzsa és Pusztamérges között.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A megmaradt állomások közül talán a legszebb a Dobó iskola nevű, ami Ásotthalomtól (akkoriban még Várostanya) négy kilométerre található délkeletre.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder