Mindegy, miről és hogyan írunk, mert háború van, és nem tudsz nem harcolni

„Van egyfajta elvárás a Városházán, hogy a legjobban beszámoljunk azokról, amik fontosak az önkormányzatnak, de hogy most ez mennyire van kiegyensúlyozva vagy mennyire nincsen, azzal a NER tizenkettőben én már nem foglalkozom” – mondta a Szegedernek Garai Szakács László újságíró, a Szeged.hu főszerkesztője. A szegedi önkormányzati sajtó egyik vezetőjével a helyi média helyzetéről, az újságírói szakma végnapjairól, a Szeged.hu és az önkormányzat viszonyáról beszélgettünk még az ünnepek előtt, valamint arról, hogy mennyire szól bele a munkájukba Botka László és politikai tanácsadója. Sorozatunkban a nagyobb szegedi lapok főszerkesztőivel készítünk interjút, hogy olvasóink teljesebb képet kapjanak arról, hogyan is működik a helyi média.

Egyetemi éveid alatt kezdted az újságírást, a Szegedi Egyetem Kulturális Közéleti Kéthetilapnak voltál a főszerkesztője, a most KDNP-s önkormányzati képviselő Haág Zalán pedig az egyik rovatvezető volt. Milyen volt a kapcsolatotok?

Csoporttársak voltunk Zalánnal a kommunikáció szakon, onnan ismerjük egymást. Akkor még nem derült ki, vagy legalábbis én nem vettem észre, hogy ő ekkora KDNP-s. Aztán ez történelmileg így alakult, úgy gondolta, hogy arrafelé keresi a számításait. Szemmel láthatóan jól érzi magát a KDNP frakcióvezetőjeként.

Barátok voltatok?

Nem tudom ezt így mondani, a barát nekem haveri dolgot is jelent, meg azt, hogy tűzön és vízen át. Ilyesmi nem volt, csoporttársak voltunk, együtt csináltuk a lapot, együtt jártunk órákra. Nem jártunk együtt inni, de nem volt utálkozás vagy ilyesmi sem.

Most már kapcsolat sincsen?

Leginkább nincs. Találkozunk a közgyűlésen, akkor szevasz-szevasz, de az összes többi képviselővel is szevasz-szevasz van. Nincs az, hogy most titkosan jól összejárunk és súgunk egymásnak mindenféle izgalmas dolgokat, nem tudok ilyenekről beszámolni.

Később délmagyaros is voltál, majd a Szeged.hu-nál folytattad. Hogy kerültél az önkormányzati laphoz?

A Délmagyarnál még bőven a KESMA-korszak előtt felmondtam, felmentem Pestre. Túl sokáig nem voltam ott, mert átbasztak a munkával, úgyhogy visszajöttem Szegedre. Nem egyből, de egyszer csak felhívtak, hogy szeretnék, ha a Szeged.hu-hoz mennék, mert szeretnének bővülni és egy kicsit komolyabb lapot csinálni. Másfél-két évig csináltam, aztán egy időre megszakadt a dolog és Sándorfalván kezdtem el az önkormányzati lapot írni. Onnan kerültem megint vissza a Szeged.hu-hoz 2018-ban, azóta vagyok ott.

Mi a Szeged.hu feladata, a közszolgálatiság mennyire van jelen a működésben, és szerinted mennyire kiegyensúlyozott nálatok a tájékoztatás?

A Szeged.hu feladata az, hogy a lehetőségeihez képest az összes fontos dologról beszámoljon, ami történik a városban. Kiegyensúlyozott tájékoztatásról teljesen felesleges beszélni, lásd a ti írásotokat is, amikor megmérték, melyik lap hogyan és mennyire objektív vagy kiegyensúlyozott. Lehet úgy mondani, hogy

el vagyunk tolódva kicsit az önkormányzat felé, jobban kritizáljuk a jobboldalt, mint a másikat,

de úgy gondolom, hogy ez az önkormányzattal való kapcsolatból is adódik.

Mondhatni ellensúlyt képeztek a jobboldali médiával szemben?

Igen, mondhatjuk így is.

Mint újságírónak, nem is célod a Szeged.hu-nál az, hogy objektív legyen?

Van egyfajta elvárás a Városházán, hogy a lehető leghamarabb, legrészletesebben, legjobban beszámoljunk azokról az eseményekről, történésekről, amik fontosak az önkormányzatnak. Hogy most ez mennyire van kiegyensúlyozva vagy mennyire nincsen, azon lehet gondolkodni, de a NER tizenkettőben ezzel én már nem foglalkozom. Hogy most akkor pfú, kiegyensúlyozottak voltunk, objektívek voltunk, pártatlanok voltunk, mit gondolnak rólunk?

Egyfajta háborús csatatérként éled meg?

Mi az, hogy háborús csatatérként élem meg? Az egész ország egy háborús csatatér! Mindegy, hogy miről és hogyan írunk, hogy hol meg hogyan vagyunk, csak háború van és csak csatatér van. Nem tudsz nem harcolni. Az egy dolog, hogy egy normális helyzetben hogyan kellene ezt csinálni, de egy ideje nem nagyon van normális helyzet. Tizenkét év alatt kinőttem ebből a fajta romantikából, hogy nekem most minden áron törekednem kell arra, hogy mindenkinek, mindenhogyan megfeleljek.

A cikkeidben gyakran keverednek is a műfajok, tudósításban van mondjuk vélemény.

Várjál, van olyan még, hogy tudósítás, van olyan, hogy hír?

Szerintem léteznek még műfajok.

Szerintem nem. Jó, megtanuljuk az egyetemen, de amikor bárki bármit bármikor kirak a Facebook-falára, kitweeteli, tik-tokozik, és te gyakorlatilag 0–24-ben loholsz ezek után, hogy a lehetőségekhez képest a leghamarabb nálad jelenjenek meg, akkor hogy ragaszkodjunk ahhoz, hogy egy hír mindenáron hírként legyen megjelölve, egy tudósítás tudósításként legyen megírva? Plusz a rendelkezésre álló, úgynevezett újságokból, rádiókból, televíziókból mást se tapasztalsz, mint azt, hogy úgy jelennek meg a tartalmak, ahogy, és az emberek jelentős része abszolút nem tudja, vagy nem érdekli, hogy akkor most egy hírt vagy tudósítást olvas.

Annyira képlékennyé, megfoghatatlanná váltak ezek a dolgok, hogy el is lehet őket engedni?

Igen, persze. Lehetne figyelni arra, hogy ezeket az egyetemen megtanult alapokat állandóan fenntartsuk, de nincs rá szükség. Nem vagy ma már több, jobb, hitelesebb, ha ezekhez ragaszkodsz. Nyilván fel fogják ismerni az emberek, hogy ez egy interjú, hiszen úgy lesz megírva: kérdéseket tesztek fel, válaszolok, a kérdéseket kiemelitek. Ez így oké, de ha most elmész egy eseményre, és arról hogyan számolsz be, teszel-e hozzá megjegyzést, felhívod-e a figyelmet olyan dologra, ami nem hangzott el, de fontos, azon nem érdemes rágódni.

Ha ezek a keretek eltűnnek, akkor egy idő után eltűnik a szakma is, mert szétforgácsolja önmagát.

Persze! De egy ideje már haladunk efelé. Tartalmak vannak valamilyen felületeken, és mi meg ti meg a többiek is ezeket igyekeznek a saját felületeiken újrahasznosítani, illetve nyilván vannak, amiket kikukázunk innen-onnan-amonnan, bizonyos információkat továbbgondolunk, szerzünk, satöbbi. Legalább tíz éve folyamatosan tűnik el, erodálódik, változik a szakma, de szerintem ez egyáltalán nem baj. Ez van, ilyenek vagyunk.

Hogyan látod a többi helyi újság szerepét? Megvalósul Szegeden a médiapluralizmus?

Sem titeket, sem másokat nem akarok megítélni. Szeged azon ritka városok egyike, ahol ennyiféle újság jelen tud lenni a méreteihez képest. Nem tudom, mintha mondjuk Zuglóban lenne ennyi újság. Szerintem tök jó.

Kapitány Gergely SzegedMától való távozásával kapcsolatban írtad azt, hogy „ő legalább volt valamilyen a jobboldalon”, és hogy nagyon keveseket lehet onnan olvasni. Szerinted kik mérvadó újságírók a jobboldali szegedi lapoknál?

Ööö… ti kit mondanátok?

Most mi kérdezünk.

De ér visszakérdezni, nem? Kit kellene mondanom? Sukit (Suki Zoltán, a Délmagyarország újságírója – a szerk.), aki lekreténez?

Volt már arról szó, hogy a Szeged.hu finoman szólva is sok szálon kötődik az önkormányzathoz. Szerinted mennyiben éri ez hátrányként a többi helyi sajtót az önkormányzat kommunikációjának szempontjából?

Fogalmam nincs. Azt látom, hogy időről-időre írtok arról, hogy nem válaszol a kérdésetekre az önkormányzat, vagy hogy későn küldenek választ, nem arra válaszolnak, amit kérdeztek. De tényleg csak széttárni tudom a kezem. Ha nekem lenne dolgom az, hogy válaszoljak nektek, akkor válaszolnék, de hogy mit és hogyan írnak a kérdéseitekre, az az ő dolguk. Nem vagyunk az önkormányzati kommunikációnak a része, hogy a Városháza mit és hogyan reagál a különböző orgánumoknak, az az ő dolguk. Azért a Szabó Szilárdék (Botka László polgármester sajtófőnöke – a szerk.) felelnek.

A Budapestről jött politikai tanácsadó, Ruff Bálint 2017 óta – amikor is Botka László tanácsadója volt a miniszterelnöki kampányában – van jelen a Városháza életében. Ő milyen feladatokat lát el?

Hát azt, amit most felolvastál.

Politikai tanácsadói feladatokat?

Igen, együtt dolgozik a polgármesterrel. Azt nem tudom, hogy mondja-e neki, hogy most ne nyilatkozz a Szegedernek, vagy éppen, hogy adjál interjút, de együtt dolgoznak.

Beleszól a Szeged.hu működésébe?

Kellene? Nem, ő a polgármester mellett dolgozik, ahogy fel is olvastad a kérdésben. Nem mondja azt, hogy most akkor ezt és ezt és így írd meg. Nincs így.

Van olyan forrásunk, aki szerint Ruff kvázi „élet és halál ura” a Városházán, akár önkormányzati cégektől is rúgathat ki embereket, ha úgy látja jónak, illetve olyan is elhangzott, hogy azon elv szerint irányítja a kommunikációt, hogy „a Fidesznél is fideszesebb médiát kell csinálni” Szegeden, és hogy ez valósul meg nálatok is.

Kirúgásokról egyáltalán nem tudok, én nem vettem észre ilyet. Tény, hogy van köztünk munkakapcsolat, de soha nem mondta azt, hogy mit hogyan kellene megírni, vagy ezt és ezt márpedig meg kell csinálni. Ugye a kérdés is így lesz benne az interjúban?

Persze.

Jó, biztos rajongani fog ezért, hogy élet meg halál urának tartjátok.

Nem mi tartjuk annak.

Akkor azok, akikkel beszéltetek erről.

De van olyan ember a Városházán, aki leszól néha, hogy valamit nem kellett volna megírni, vagy valamit meg kéne írni gyorsan?

Olyan nincs, hogy csöng egy vörös telefon, hogy miért írtátok ezt meg így vagy úgy vagy amúgy.

Nyilván olyan van, hogy tudjuk, hogy bizonyos dolgok várhatók, amik fontosak az önkormányzatnak, és akkor arra készülünk, legyen az beruházás bejelentése, vagy ehhez hasonló dolgok. De sajnálom, hogy nem tudok ilyen kézivezérléses dolgokkal izgalomba hozni bárkit is.

Szabó Bálint eléggé feldobta az utóbbi években a közgyűlés életét. Az állítólagos elrablásával kapcsolatban ti írtátok meg először, hogy pszichiátriára került Makóra, ami miatt ugye a fél magyar médiát végig is perelte. Ezt mi alapján írtátok meg?

Hát onnan, hogy tudtuk.

De mi volt az elsődleges forrás? Mert ugye ez nem volt igaz.

Micsoda?

A makói pszichiátriai kezelése.

Ja, akkor jó. Akkor maradjunk ennyiben, hogy azt mondjátok, hogy nem volt igaz.

Ő mondja ezt, orvosi papírokra hivatkozva.

Ja értem, akkor jó, rendben van.

Hol tart a bírósági ügyetek? Ami ugye arra alapul, hogy igaz volt-e, vagy sem.

Véget értek ezek a bírósági ügyek.

És nyertetek?

Igen. Elkezdődtek a tárgyalások, aztán ezeken egy idő után már nem jelent meg, és nem azért, mert most ott van, ahol van éppen március tizenkettedikéig. Hogyha arról van szó, akkor onnan gondolom elővezették volna, vagy elővezetik, de ebbe nem akarok belemenni. A lényeg az, hogy ezek véget értek. El sem jutottunk addig, hogy érdemi tárgyalás legyen. Volt, amit elnapoltak egy későbbi időpontra, ez egy kicsit rosszul esett neki, aztán a bíró elmagyarázta, hogy miért kell elnapolni, majd hagyta az egészet a csudába.

Hallottunk olyat, hogy konkrétan meg volt mondva a Városháza felől, hogy hogyan kell kommunikálnia a Szeged.hu-nak Szabó Bálintról.

Majd így műsoron kívül mondjátok már meg, hogy kivel beszéltetek ezekről, mert én ilyen izgalmakat nem tudok mondani. Nincsenek ilyenek.

Az elmúlt években hány sajtópere volt a Szeged.hu-nak, és ezek hogyan végződtek? Mondjuk 2019-től számolva.

Hát, kábé olyan nyolc. Négy Szabó Bálint, egy Belénessy Csaba, egy Rovó László, meg két perkísérlet, ami nem jutott el tárgyalásig.

És hogyan végződtek?

A Belénessy Csabánál, az MTI volt vezérigazgatójánál, aki most a kormánypárti lapokat tömörítő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tulajdonába tartozó Mediaworks Hungary Zrt. tartalomfejlesztő tanácsadója, volt egy olyan sztori, hogy ott kellett helyreigazítani. Azért is volt vicces, mert megcsináltuk a helyreigazítást, de rendre nem fogadták el. Nem tudta, vagy nem akarta megérteni az ügyvéd és a bíróság, hogy kiraktuk a helyreigazítást, azt a szöveget, amit kértek, aztán kint tartottuk, ameddig kérték. Valamiért nem fogadták el, emiatt időről-időre újra jött a helyreigazítás kérése, hogy legyünk szívesek megint kirakni. Ez az ügy úgy zárult, hogy nem cikkben, nem szövegesen raktuk ki végül, hanem csináltunk egy képfájlt belőle, és odaraktuk a nyitóoldalra, képként, hogy akkor itt van.

Pénzbüntetés?

Volt olyanra is példa, igen.

Ezeket ilyenkor az önkormányzat fizeti?

Van a szerkesztőségnek egy kerete a működésre, és abból.

Botka László húsz éve polgármester. Te minek tulajdonítod a sikerét?

Hát annak, hogy mindig megnyeri a választást. És, hogy egyre többen szavaznak rá.

És miért nyeri meg a választást mindig?

Hát azért, mert mindig többen szavaznak rá a szegediek közül, mint bármilyen fideszes jelöltre.

És miért szavaznak rá a szegediek közül mindig többen, mint bármelyik fideszes jelöltre?

Valószínűleg azért, mert jól végzi a munkáját.

Mit gondolsz, miért végzi jól a munkáját, ez miben érhető tetten?

Abban, hogy folyamatosan nyeri a választásokat.

Körbeértünk.

Szerintem Botka László egy olyan politikus, akiről tényleg el tudod hinni, meg ami még fontosabb, nem csak elhiszed, hanem látod Szeged állapotán, hogy ő tudja, hogyan kell vezetni egy százhatvenezres várost. Van a polgármesternek egy csapata, amivel úgy vezeti a várost, ahogy, és nem hiszem, hogy magyarázkodni kellene neki bármiért is az elmúlt húsz évben történt városfejlődés kapcsán. Lehet azt hallani, hogy ugyanazt csinálja, mint Orbán Viktor, de ez pont olyan faszság, mint az, hogy gyakorlatilag bárki el tudta volna vezetni a várost az úgynevezett uniós bőségben.

Nem azért sikeres városvezető, mert jöttek a különböző fejlesztési támogatások, azokat meg is kellett pályázni, olyan pályázatokat kellett írni, amikkel meg lehetett nyerni azokat a pénzeket. Azokat a pénzeket aztán úgy kellett felhasználni, ahogy fel kellett használni, és úgy költötték el, ahogy el kellett költeni. Emiatt van kettes villamostól kezdve egy csomó minden, ami korábban nem volt.

Neked milyen a személyes kapcsolatod vele?

Van egy egészséges szevasz-szevasz kapcsolat, egy teljesen normális munkakapcsolat. De nem tudok heti, kétheti félórás eligazításokról beszámolni.

Nem is szoktatok beszélgetni személyesen, mondjuk az újságról, vagy a médiáról, szakmai dolgokról? Nem szokott visszajelzéseket adni, hogy mit gondol a munkátokról?

Szakmai dolgokról azért nem beszélünk, mert nekem nem szakmám a polgármesterség, neki meg nem szakmája az újságírás.

Szokott vállveregetést vagy lebaszást adni néha? Személyesen bárminemű visszajelzést az újságról.

Ja, persze, volt vállveregetés, és volt olyan is – a lebaszás azért túlzás –, ami nem tetszett neki. Ezek teljesen hétköznapi dolgok. Nem azt mondom, hogy úgy képzeld el, mint egy házasságot, amikor teljesen hétköznapi…

Mik a szeretetnyelvei a polgármester úrnak? 

Nem tudok ilyen kérdésre válaszolni, a szeretetnyelv szót sem értem, sajnálom… Válaszoltam erre a kérdésre?

Nagyjából.

Szóval ezért nem akarnék most példát mondani vállveregetésre vagy lebaszásra. Gondolom néha ti is összekaptok, akár teljesen hülyeségeken is, amikről aztán kiderül, hogy tök fölösleges volt.

A szegedi Fidesz az utóbbi években nem igazán tudott labdába rúgni, ha a helyi politikát nézzük. Szerinted miben áll a sikertelenségük?

Abban, hogy halál tehetségtelenek.

Látsz bármilyen változást az elmúlt évekhez képest? Jobbak, rosszabbak, stagnálnak?

Stagnálnak, maradjunk ennyiben. Azért nem mondom, hogy folyamatosan romlik az állapotuk, mert évek óta egy olyan helyzetben vannak, amiből nem tudnak kitörni, valahogy alkatilag képtelenek rá.

Mire lenne szükség szerinted ahhoz, hogy elinduljanak valamerre? Egy teljes garnitúracsere megoldaná a helyzetüket?

Csináljanak, amit és ahogy akarnak. Addig jó, amíg ilyen állapotban vannak. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy miközben az ország ott és úgy tart, ahol, Szegeden önkormányzati szinten gyakorlatilag semmilyen esélye nincsen a Fidesznek, és igazából tényleg az országgyűlési választókerületek megrajzolásán múlik az, hogy az egyik szegedi körzetet folyamatosan megnyerik. Gondolkozzanak ők azon, hogy mit vagy hogyan kellene másképp csinálni.