Az egykor szegedi punkzenekar, a CPg vezetője, Benkő Zoltán adott interjút a Szabad Európának. Beszélt életéről, zenekarukról, vagy éppen arról, milyen volt akkoriban Szeged, ahol elmondása szerint a helyi rendőrök irtózatosan figyeltek a fiatalokra, és 14 éves, tejfölösszájú, kis szerencsétlen tinédzserekre rontottak rá.

„Sehol semmi. Egész más zenekarok voltak itt Szegeden. Akik velünk egyidősek voltak, egészen más zenét játszottak. Rockzenével próbálkozott mindenki” – mesélte arra a kérdésre, hogy alakulásuk idején, előtt milyen zene volt a városban.

Családja egyébként Erdélyből származott, nagyszülei azért jöttek át Magyarországra, mert a románok behívták munkaszolgálatra a nagyapját, ahol ő majdnem meghalt. „Amikor másodszorra behívták, azt mondta, ő többet nem megy ki, mert meg fog dögölni. Szó szerint ezt mondta: nem akart megdögölni.”

A rendszerellenségről azt mondta, eleinte nem is igazán írtak politikai tartalmú számokat. „Ilyeneket mondtunk, hogy »Magyarország nagyon csúnya már, Magyarország még most vigyázz«. De láttuk, amiket műveltek a csövesekkel, meg a koncerteken az emberekkel a rendőrök erőszakos fellépését.”

Mint meséli, Szegeden a rendőrök azt csinálták, hogy amikor személyit kapott az ember 14 éves korában, megpróbálták betörni őket. „Emlékszem, hogy rám rontott egy rendőr, megnézett, hogy na, ennek kábé már kell lennie személyijének. Akkor kaptam pár hete, szépen hazavittem, és leraktam. Nem hordtam magamnál, féltettem is, hogy hú, milyen okirat.

Rám rontott, hogy van személyid? Mondom, van. Hol van? Elkezdett üvöltözni velem.”

Szerinte itt máshogyan mentek a dolgok, „Szeged hülye város volt”, ahol „irtózatosan figyeltek a fiatalokra. 14 éves, tejfölösszájú, kis szerencsétlen tinédzserekre rárontottak. Mindig is féltek Szegedtől. Mindig itt pattantak ki a dolgok, itt voltak tüntetések.”

Először a Déri Miksa középiskolában léptek fel, ahová járt, majd a Széchenyi téren, a Juhász Gyula művelődési ház pincéjében volt diszkóest. Benkő szerint abban az időben ki volt tiltva mindenki, se a Beatrice, se a P. Mobil, se a Hobo nem jöhetett a városba. „Ez nagyon vonalas város volt. Iszonyúan ki volt éhezve mindenki a zenére. Híre futott, hogy a CPg játszik. Eljöttek rengetegen. Olyan sokan voltak, hogy dugig tele volt” – meséli.

„Nem bírtak az autók elmenni az utcán, és ez egyből feltűnt a rendőrségnek. Ha valami koncert volt, a szegedi rendőrök hatalmas készültséggel kivonultak, és veregették az embereket, mutatták az erőt. Itt meg nem volt semmi bejelentve, úgyhogy egyből lett egy vizsgálat.” A 80-as években összesen nagyjából tizenkét nagyobb koncertjük volt, ebből hét Szegeden.

„Nem tudom, semmit. A benzinpénzt meg kajapénzt” – felelte arra a kérdésre, hogy élete során nagyjából mennyit kerestek zenéléssel. Amikor Budapestre költöztek, azt hitték, kikerülnek a szegedi rendőrség látóköréből, de ez nem sikerült. „Az első hétvégén, amikor visszajöttünk, és már oda voltunk bejelentve, igazoltattak, és meglátták, hogy ideiglenes lakcíme Budapest, akkor egyből leírták. Mire visszamentünk, hétfő éjszaka már jött a helyi, körzeti megbízott.”

A teljes interjú ide kattintva olvasható.