Sopron és Szeged nem csak földrajzi fekvés alapján esik távol egymástól, a két város mérete, politikai preferenciája és közéleti hangulata is eltérő: e két településről készített riportot a hvg.hu helyi tanárok megkérdezésével.

A lap arról ír cikkében, hogy jelenleg az a nagy kérdés, mi lesz a szeptember óta folyamatosan zajló megmozdulásokkal a rezsiválság miatt hosszabbra nyújtott téli szünet miatt, vagy a többször is beígért tanári ”béremelés” fényében. Mindenesetre ez már és egyáltalán nem csak budapesti ügy, még ha az elbocsátások egyelőre ott is történtek az egyetlen pécsi eset kivételével.

A hvg.hu-nak az „inkább konzervatívnak tartott, kormánypárti vezetésű, nyugati határszélen fekvő, jómódú és csendes” kisvárosról a Soproni Széchenyi István Gimnázium kémia-fizika szakos tanára, Kiss-Huszta Pálma mesélt. A „tradicionálisan inkább balra húzó, jelenleg is ellenzéki vezetésű, aktív helyi közélettel és nyilvánossággal rendelkező, egyetemi nagyvárosról” pedig a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium magyar-, történelem- és médiatanára, Erdélyi Esztert kérdezték.

Sopronban nagyon nincs hagyománya az ilyen tiltakozásoknak, ennek ellenére a rendőrség 2–300 fős becsléséhez képest október 5-én óvatosan saccolva is hat-nyolcszáz ember csatlakozott a tanárok ügyéhez a 60 ezres város Széchenyi terén. A hvg.hu-nak nyilatkozó kémiatanár szerint Sopronban azt is megtapasztalják, hogy kicsit el vannak vágva a vidéki kisvárosok Budapesttől, az országos kezdeményezésekkel egyelőre egyoldalúbb a kapcsolatuk: ők szólnak, ha tudnak valamilyen akcióval csatlakozni.

Szeged a lap szerint ezzel ellentétben a vidéki ellenállás mintapéldája. Erdélyi Eszter szerint könnyebben meg is mozdulnak, mert politikailag aktívabb a lakosság, így a Deák tanára szerint nem véletlen, hogy nem most ősszel kezdték a tiltakozásokat.

„Szeged a kezdetektől igyekszik jó példa lenni a vidéki tanárok számára”

– magyarázta Erdélyi a hvg.hu-nak. Helyi szinten a Szegedi Tanárok Együttműködési Platformja (STEP) már évek óta dolgozik a köznevelésben dolgozók összehozásán, de az őszi tanári tiltakozási hullám idején más vidéki városokkal is felvették a kapcsolatot.

A másik szempont, hogy Szeged iránt az aktív közélete, az ellenzéki vezetése és a mérete miatt általában is jobban figyel a média, több országos lapnak is van itt helyi tudósítója. Erdélyi szerint ráadásul a budapesti tiltakozásokhoz képest is korán kezdődtek itt a tanárkiállások, ezért is áll az érdeklődés fókuszában.

„A kezdetektől úgy éreztük, hogy akkor válik láthatóvá a tiltakozásunk, ha nemcsak a kiüresített sztrájkban veszünk részt, hanem sajtónyilvános akciókat is szervezünk. Volt, amikor minden sztrájkoló szegedi intézmények előtt állva elszavalta a Walesi bárdokat ugyanabban az időpontban, máskor élőláncot tartottunk, vagy egymás iskolái elé vonultak különböző iskolák pedagógusai” – mondja Erdélyi a lapnak.

Erdélyi Eszter szerint azért itt is akadnak leküzdendő akadályok: „Itt is át kellett törni sok falat. Az elmúlt években Szegeden is jellemző volt a megosztottság, a széttagoltság és az atomizáció, de most úgy érzem, hogy sikerült felerősíteni az egymás iránti szolidaritást” – mondja. Például a szakképzési centrum iskolái mellett a szegedi piaristák is sztrájkoltak decemberben, de a tanárok mellett a szülők és a diákok is egyre több helyen megmozdulnak.

A Deák Ferenc Gimnázium tanára úgy látja, most már országszerte egymástól független kis szigeteken is fellobbannak a tiltakozások. Ahhoz, hogy ezek összeérjenek, szerinte

az egyik motorjaként működik Szeged.

„Vigyázó szemünket mi is a fővárosra vetjük, de nem Budapestről irányított dolgokról van itt már szó, hanem arról, hogy egy közös akarat mutatkozik meg országszerte” – tette hozzá. Szerinte a tanárkirúgásokkal, tankerületi fenyegetésekkel már nem lehet elhallgattatni az oktatásügyet szívükön viselő pedagógusokat, bár a helyzet azóta csak tovább romlott.