A semmiből előbukkant Gripennel szintet lépett a SZIA

Hosszú idő után először léptem hivatalosan repülőnap területére, mert bár eddig kívülről megszemléltem a szegedit amikor épp arra jártam, a sok-sok évvel ezelőtti kecskeméti repülőnapokon voltam úgy istenigazából utoljára. Nyugodtan mondhatjuk, hogy idén végre a szegedi is megidézte annak szellemét a Gripen-bemutatóval, ezzel pedig szintet is lépett a SZIA.

Mivel napközben dolgozom, tulajdonképpen munkaidőben „lógtam” el a repülőnapokra, emiatt kicsit később is értem oda, mint szerettem volna. Viszont a fogadtatás váratlanul erősre sikeredett: amint bekanyarodtam gyalog a reptér bejáratához, a Magyar Honvédség Saab Jas-39 Gripenje fogadott teljesen váratanul, egyenesen Kecskemét irányából. Mivel igazából pont ezért jöttem, be se mentem kikérni a karszalagomat, a bejáratnál néztem végig a show-t, ami eléggé libabőrösre sikeredett.

A hanghatást élőben kell megtapasztalni, felvételről visszanézve nem adja át azt az érzést, amivel végre Szegedre is elhozták a kecskeméti repülőnapok hangulatát. Itt is volt gyors áthúzás hangsebesség közelében, amikor a gép közeledtét nem lehet hallani, de voltak a földről nézve egyszerűnek tűnő, komoly akrobatikus mutatványok is. Az infracsapdás „tűzijátékos” látványelemek sem maradhattak el természetesen, valamint az átesésközeli, lassú áthúzások. A végén pedig egy gyors elköszönés, majd egyből tova a messzeségbe, és vissza Kecskemétre.

Tulajdonképpen a sokéves szervezés érett be, a Gripen bemutatójával szintet lépett a szegedi repülőnapok; teljesen más volt a dinamikája a műsornak. Eddig sem volt egy unalmas esemény, de azért valami extra nagyon hiányzott, például az, amikor az első években egy utasszállító Boeinget is elhoztak ide. Valami olyan extra, amitől önmagát is kinövi ez a kis városi reptér, hiszen egyébként nem is alkalmas ilyen gépek fogadására. A kommentár bár sokszor erőltetettnek hatott, alapvetően szakmai volt. Egy kivetítőn is lehetett követni az eseményeket, ha valakinek túl messze lenne a gép, a kamerával végig követték. Ami pozitívum, hogy gyakran bemondtak közérdekű információkat is.

Szeged csendes, újra csendes

A Gripen után olyan csendes volt minden, már-már a megszokás érzése fogott el, hiszen a következő számok szinte alapprogramnak számítanak minden évben. Miután bejutottam és körülnéztem a statikus kiállításnál, épp Vári Gyula szelte át az égboltot, aki egykoron Mig-29-es pilótaként szolgált. Az akrobatikus mutatványokat azzal fűszerezte, hogy ő maga mondta élőben a hivatalos kommentátorok helyett azt, amit épp csinált, vagy ami épp történt: például hány g-vel (a gravitáció hányszorosával) szorul bele az ülésbe. Ez nagy teljesítmény még akkor is, ha „csak” egy háromszázvalahány lóerős Jak-52-essel tette mindezt, melyet a rakpart felett is láthatunk időnként Szegeden.

A szegedi repülőnapok identitása, hogy vannak sötétedés utáni műsorok is. Ebben most sem volt hiány, talán az úgymond laikusoknak ez a leglátványosabb része: pirotechnikával felszerelt vitorlázógépekkel a Blanix team és Hársfalvi Pál, az Extra 330SC típusú géppel a lengyel Marek Choim, a végén pedig az igazi akrobata-helikopter, a Mi-2-es Heliforce bemutatója, ami általában méltó lezárása az estének, hiszen komoly tűzijátékkal is meg van fűszerezve.

Az idő különösen kegyes volt, ugyanis szinte semmi szél nem volt. Ez kedvezett a fényfestéses drónshow-nak is, amelynél 100 drón összehangolásával alkottak különböző alakzatokat és feliratot az éjszakai égre, erről itt írtunk bővebben. A légiparádé zárása után, az utolsó sétarepülésekkel egy időben pont meg is érkezett az esti zivatar esővel és villámokkal, akárcsak csütörtökről péntekre virradóan a hidegfront. Ez egy hatalmas mázli, mindazonáltal a Szeged felett tiszta, a messzeségben viszont viharos felhős égbolt a naplementével különleges atmoszférát és kontrasztot teremtett a légibemutatókhoz.

Lime-rollerrel és -bringával a repülőnapokra

A rendezvénytér elrendezése jól átlátható, a bejáratnál három ponton lehet a jegyeket átvenni, a kerítésnél lévők segítőkészek. A rendezvény maga is sok információt osztott meg a médiakampány során, jól követhető volt minden. Mivel csak az esti programokra jutottam el, nincs hosszú távú tapasztalatom a rendezvényről, a mellékhelyiségek például kimaradtak. A kajáldákat végigjárva annyira nem voltak talán elszállva az árak, mint azt egy ilyen eseményen az ember várná, főleg a mostani infláció fényében. Ezer forint körül már pizzaszeletet, ezerötszázért egy nem alap lángost, kicsivel háromezer felett pedig Kolbice-t is lehetett kapni.

Külön (önjáró troli)buszmegállót is kialakítottak mind az eseményen kívül, mind annak területén belül. Késő esti távozásom előtt még mentek sorozatosan az éjszakai sétarepülések, menő volt a folyamatos gépzaj mellett hírügyelni a sörpadon, amiből a rendezvénytér közepén meglehetősen sok volt, és kellett is. Egy hatalmas pozitívum, hogy épp elindult az akkor már félóránként közlekedő Ikarus-Škoda troli, mire a megállóba értem. Futásomra azonban felfigyeltek a biztonságiak is, akik rádión szóltak a sofőrnek, hogy várjon be, aki így is tett.

Egészen fura érzés az is, hogy a különjáratot úgy szervezte le az SZKT, hogy vezeték nélkül ment a reptérre, majd onnan a Bakay Nándor utcán átváltott felsővezetékes üzemre. Ráadásul (a rókusi és makkosházi lakótelepek kivételével) szinte az egész városon végigmegy, megfelelő átszállási kapcsolatokat biztosítva majdnem mindenfelé. Ami még hatalmas pluszpont, hogy az SZKT ideiglenesen megoldotta, hogy a Lime-rollerekkel és -bringákkal is el tudjunk jutni egészen a reptérig.

Az autóval érkezés és távozás nyűgje engem elkerült, de voltak, akik szerint utóbbi „katasztrofálisan” sikerült. Ami biztos, a szervezők figyelmeztettek távozáskor, hogy mivel mindenki egyszerre akarja majd elhagyni a reptér parkolóját, ezért nehézségek adódhatnak. És adódtak is bizony, elképesztő sorok kígyóztak kifelé, a rendőrség pedig az 55-ös főút városba tartó forgalmát el is terelte a Dorozsmai út felé.

Belegondolva abba, hogy alapvetően egy közösségi közlekedésre szakosodott cég, az SZKT egy ilyen rendezvényt összehoz, önmagában is elismerésre méltó. Ezzel talán meglakották Szeged egyik legnívósabb turisztikai programját, de az egyébként jobb sorsra érdemes reptérbe is lehelnek egy kis életet.