Az elmúlt években annyi pizzázó tűnt fel Szeged gasztrotérképén, hogy azt már egy átlagos olasz város is megirigyelné. Különösen igaz ez a belvárosra, ahol néhány lépésenként egy újabb olasz étterem csábít minket. A kínálat a megbízható középszinttől egészen a „Verace Pizza Napoletana” minősítésig terjed.

Ebben a mezőnyben egy új szereplőnek aligha van esélye kitűnni – legalábbis ezt gondoltuk egészen múlt hét szombat délig. Akkor ugyanis végre kipróbáltuk a tavaly novemberben nyílt Bonita Bisztrót, ahol a közel 120 férőhelyes belső térben egyetlen szabad asztal sem volt.

Eltökéltük hát, hogy megpróbáljuk megfejteni, mi állhat a hallatlan népszerűség mögött.

Az egyik teljesen kézenfekvő ok a lokáció. Ennél belvárosibb pontot egyszerűen nem lehetett volna találni, hiszen a Bonita Bisztró a Rumilé Café helyén nyílt, a Kárász utcán. Belépve rögtön tudtuk, hogy a remek helyválasztás mellett a dizájn is telitalálat. Az óriási belső tér lazán elegáns, kicsit bisztrós, kicsit „beülünk egy pizzára, aztán maradunk még egy italra” hangulatú. Mielőtt helyet foglalnánk, érdemes néhány pillantást vetni a bejáratnál kihelyezett antik sonkaszeletelőre, amely nem csupán az étterem egyik fő látványossága, de hétvégén olykor „életre is kel”, hogy abszolút frissen szeletelt sonka kerülhessen a vendégek asztalára antipasti gyanánt.

Aztán itt van még a kínálat, ami annyira sokszínű, hogy náluk valóban senki nem maradhat hoppon: a válogatós kisgyerektől a 90 éves nagymamáig mindenki talál magának kedvére valót. Az étlapon a pizzák, házi készítésű tészták, krémes rizottók mellett grillételek is helyet kaptak, kezdésnek pedig egy könnyed salátát vagy finom levest is választhatunk.

Az is hamar kiderült, hogy az étterem mögött álló Kátay család komoly hangsúlyt fektet az alapanyagokra és az ízekre. A Bonitában minden pizza finomra őrölt Napoletana lisztből készül San Marzano paradicsommal, fehér mozzarellával és az adott régióból származó feltétekkel. A tésztát kézzel nyújtják és formázzák, majd az egyenesen Pármából érkezett kemence – ami a sonkaszeletelő mellett az enteriőr másik sztárja – gondoskodik róla, hogy a pizzák gyorsan megsüljenek és a lehető legjobb állagot kapják. A végeredmény egy tökéletes nápolyi pizza, középen vékony, könnyű tésztával, valamint puha és buborékos széllel.

A tészták közül elsőként egy igazi klasszikussal, a Spaghetti carbonarával (3 599 Ft) indítottunk, ragaszkodva az autentikus, pecorino juhsajtos és guanciale tokaszalonnás változathoz. (Ez a fogás elérhető gyerekbarát verzióban is baconnal és tejszínnel.) A tészta krémes volt a tojástól, a kétféle sajt (parmezán és pecorino) szépen kiegészítette egymást, a lepirított szalonna roppanóssága pedig adott egy szuper kis textúrakontrasztot. Külön pluszpont, hogy nem vitték túlzásba a borsot sem, minden szépen egyensúlyban maradt.

Ezután egy Ravioli di Carne-val (3 999 Ft) eveztünk húsosabb vizekre. Az ínycsiklandó tésztazsákocskák egyszerre voltak haraphatók és kellemesen rugalmasak. A darált húsos ragu kellően szaftosnak hatott, miközben a friss bazsalikom és a bufala mozzarella igazi vizuális élményt nyújtott. Kissé árnyalta a képet, hogy a túlságosan hangsúlyos paradicsomos szósz elnyomta a töltelék ízét, ami miatt a többdimenziós élmény végül elmaradt.

A desszertek közül nehéz volt választani, de végül a crème brûlée (1 399 Ft) és a cantuccino (1 499 Ft) győzött. A crème brûlée krémje lágy, a karamellpáncél szépen roppan, pont ahogy kell.

A csatos üvegben tálalt cantuccino (mandulakeksz, mascarpone, vaníliakrém, limoncello) egy komplexebb édesség, a különböző ízek és textúrák játéka, egy kis citrusos csavarral. A narancslekvár külön érkezik, hogy minden falatot kedved szerint hangolj.

Extra ajánlásunk a kemencében sült fehér habbal készült Sorrento-i citromtorta (1 599 Ft) és a közönségkedvenc „nagyágyú”, a Desszert Calzone (3 399 Ft), ami egy két–három főre méretezett pizzadesszert, mascarponés nutellával vagy mascarponés pisztáciával töltve.

A kiszolgálás a telt ház ellenére is meglepően profi és gördülékeny. Mint kiderült, ez nem a véletlen műve, a csapatot ugyanis még a nyitás előtt a többi Bonita-egységben tréningezték. Bizony: a szegedi már az ötödik Bonita az országban a békéscsabai, a debreceni és a három budapesti étterem után.

A Bonita tehát egy kifogástalanul megszervezett, családi alapokra és profi csapatmunkára épülő gépezet, központi elhelyezkedéssel, látványos enteriőrrel, széles választékkal és finom ételekkel, amely nem egyszerűen csak megérkezett Szegedre, hanem azonnal helyet is követelt magának a legjobbak között.

Ha valaki még új olasz étterem nyitásába merné vágni a fejszéjét Szegeden, csakis így tegye!

Ez a cikk a Sunseaty gasztroblog és a Szegeder együttműködésében jelenik meg. A Sunseaty szerzői független tesztelők: a kipróbált vendéglátóhelyektől sem pénzbeli, sem egyéb ellenszolgáltatást nem fogadnak el, az ételek árát minden esetben saját maguk fizetik. A tesztelés előzetes bejelentés nélkül, inkognitóban történik, a cikkben szereplő fotók csak néhány nappal később, utólag készülnek, ekkor már előzetesen egyeztetve.