A blogolásban az a legizgalmasabb, amikor teljesen véletlenül bukkansz rá egy új helyre, és az élmény úgy magával ragad, hogy azonnal tudod, írnod kell róla. Pontosan ez történt, amikor egy spontán szombat délutáni séta közben a Nagyáruház melletti Jókai utcában felfedeztük és kipróbáltuk az éppen előző nap nyitott Monyo Bart, Szeged legújabb kraft sörözőjét – mint kiderült, a Monyo első és egyetlen vidéki egységét.
Aki esetleg nem tudná, a Monyo az ország egyik legnagyobb és legismertebb kisüzemi sörfőzdéje, amely a kőbányai Főzdeparkot kinőve (és így a HopTop-ot, Horizontot és Mad Scientistet elhagyva) saját üzembe költözött. By the way, ennek a kertjében jött létre a Monyo Land névre keresztelt szabadtéri szórakozóhely és koncerthelyszín.
A Monyo érkezése különösen üdvözlendő hír a hozzám hasonlók számára, én ugyanis sokáig abban a hitben éltem, hogy nem igazán vagyok sörös (a nagyüzemi lager sörök sosem tartoztak a kedvenceim közé), míg fel nem fedeztem a kraft sörök színes világát, és rendszeres sörfogyasztóvá nem váltam.
Az új szegedi sörbárban is vannak persze klasszikusabb tételek: ilyen a csapról is kínált bajor búzasör (Schatzi), vagy a cseh pilseni típusú Monyo Pils, de ezek mellett a komlósabb IPA (Flying Rabbit), és a már-már őszibaracklé-szerűen ködös NEIPA (Joel’s Journey) típusú sörök is megtalálhatók a szortimentben. Igazi különlegesség a Chocolate Cheesecake, ami a hagyományos stout sörök (ami egy sötét, erőteljes ízű ale típusú sör, amelyet elsősorban sötét, pörkölt malátával készítenek) karakterét ötvözi a népszerű desszert ízvilágával.
A gyümölcsös sörök kedvelői sem fognak csalódni, őket rögtön háromféle gyümölcsös ale is várja, mangós, meggyes és lime–ananász ízekben. Ha pedig nem lenne elég a nyolcféle csapon lévő sör, vagy hazavinnénk valamelyik kedvencünket, akkor a dobozos sörök közül is választhatunk. Az általunk kóstolt Mango Hero egy laza, 4,5%-os sör valódi mangóval főzve, és bár én egy kissé krémesebb kortyérzetet is el tudtam volna hozzá képzelni, igazán frissítő élményt nyújtott.
A hely másik különlegessége, hogy a kávé magyar. Még mielőtt az olvasók többsége itt az x-re kattintana, pusztán arról van szó, hogy a Costa Ricában található kávéültetvények a magyar származású Bányai László nyomán váltak ismertté, majd Laci bácsi halála után a farm gondozását a szintén magyar Tóth Sándor (A Kávé Háza, Lucky Cap Micro Roastery) vette át. Sándor munkájának és irányított fermentációs kísérleteinek köszönhetően a Bányai név ma már egyet jelent a nagyon magas minőséggel. A speciality kávét a bár mögött álló szegedi csapatnak köszönhetjük, akik a Feketesas utcai Zsupsz Cafét üzemeltetik.
A régi mozitermek stílusát felidéző tarka székek és a Monyo vicces mesefigurái mindkét teremnek egyedi hangulatot kölcsönöznek. Mi úgy éreztük magunkat, mintha a 20-as éveinkbe repültünk volna vissza, egy laza hangulatú helyre, ahol egy társasjátékparti közben egyszerre hódolhatunk a kisüzemi sörök és a speciality kávé iránti szenvedélyünknek, és ha megéheztünk, akár bedobhatunk egy szendvicset, hot dogot vagy paninit is.
Ez a cikk a Sunseaty gasztroblog és a Szegeder együttműködésében jelenik meg a Szegederen is. A Sunseaty szerzői független tesztelők, akik sem pénzbeli, sem egyéb ellenszolgáltatást nem fogadnak el a vendéglátóhelyektől, amelyeket kipróbálnak, így biztosítva véleményük hitelességét.
