Magyarország továbbra is nagymértékben a Barátság vezetéken érkező orosz kőolajra támaszkodik, miközben az ellátásbiztonsági kockázatok növekedtek – derül ki a Másfélfok Szegedernek küldött elemzéséből.
Miközben az Európai Unió és a régió országai csökkentették az orosz energiafüggőséget, Magyarország nem mozdult el érdemben ebbe az irányba. Az Adria vezetékkel kapcsolatos viták sem rendeződtek, az elmúlt évek döntései pedig beszűkítették a mozgásteret. A téma erősen átpolitizálódott, és a közlemény szerint jelenleg egyik nagy párt sem kínál átfogó megoldást.
A cikk szerint az energiaellátás sérülékenységét az elmúlt hetek eseményei is megmutatták. A Barátság kőolajvezeték leállása, az iráni háború és a hidegebb téli időjárás miatti többletfogyasztás egyaránt azonnali hatással voltak a rendszerre. Egy átlagosnál hidegebb január miatt a kormány mintegy 50 milliárd forinttal támogatta a lakossági energiafelhasználást, ami körülbelül 16 milliárd forinttal haladta meg a tényleges fogyasztásnövekedést.
Az elemzés kiemeli, hogy Magyarország energiaellátása jelentős részben importfüggő, így az árakat és az elérhetőséget nemzetközi folyamatok határozzák meg. A következmények ugyanakkor a hazai gazdaságban és a háztartásokban jelennek meg. Az ellátásbiztonság garantálása a mindenkori kormány, valamint az olyan meghatározó vállalatok feladata, mint az MVM és a MOL.
A cikk szerint a geopolitikai kockázatok régóta ismertek, mégsem történt érdemi elmozdulás a kitettség csökkentésében. A kőolajimport aránya 2022-ben 86 százalék körül alakult, és ezt csak minimálisan sikerült mérsékelni, miközben a behozatal döntő része továbbra is az orosz olajhoz kötődik.
Az elemzés kitér arra is, hogy az energiapolitika intézményi rendszere széttagolt: az Energiaügyi Minisztérium és a Külgazdasági és Külügyminisztérium között megosztott hatáskörök több ponton átfedik egymást. A földgázbeszerzés a külügyhöz tartozik, miközben az ellátásbiztonsági feladatok az energiaügyi miniszterhez, Lantos Csabához. A külügy szervezeti és működési szabályzata nem tartalmazza a „földgáz” kifejezést, miközben az energiabiztonság szerepel benne.
Az orosz olaj az elmúlt években 15–20 százalékkal volt olcsóbb a világpiaci árnál, ami rövid távon gazdasági előnyt jelentett. A MOL például évente mintegy 1,5 milliárd dollár adózás előtti eredményt ért el, és a költségvetés is profitált az alacsonyabb árakból. Az elemzés szerint azonban ez az előny nem járt együtt az alkalmazkodással: a százhalombattai finomító átalakítása más típusú olaj feldolgozására érdemben nem történt meg, és ennek költség- és időigényét 2025-ben is nagyjából ugyanakkorára becsülték, mint három évvel korábban.
A Barátság-vezeték sérülékenysége az elemzés szerint előre látható volt, az Adria-vezeték pedig nem vált valódi alternatívává. A horvát JANAF és a MOL közötti viták, a tranzitdíjak körüli konfliktusok és a kapacitáslekötések hiánya miatt nem alakult ki stabil megoldás, miközben az amerikai szankciók az orosz olaj tengeri szállítását is bizonytalanná tették. A jelenlegi helyzet nem váratlan krízis, hanem egy régóta ismert kockázati pálya következménye.
Az elemzés szerint az energiapolitika elsősorban a beszerzési útvonalak cseréjére koncentrált, nem a függőség csökkentésére, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fejlesztése pedig nem kapott elegendő hangsúlyt. Eközben az állam a rezsivédelemre mai értéken mintegy 6900 milliárd forintot költött, amelyből több százezer lakás energetikai korszerűsítése is megvalósulhatott volna.
Az Európai Unióban eközben az orosz gáz aránya 2021 és 2024 között 45 százalékról 19 százalékra csökkent, az orosz szénimport megszűnt, az onnan származó olaj aránya pedig 27 százalékról 3 százalékra esett. A régió több országa – köztük Lengyelország, Csehország és Horvátország – új infrastruktúrát épített ki, LNG-terminálokat létesített és diverzifikálta az ellátását.
Az elemzés szerint a következő kormány számára az egyik legnagyobb kihívás a fosszilis függőség csökkentése lesz egy beszűkült mozgástérben. A jelenlegi politikai javaslatok – a rezsicsökkentés fenntartása, tömeges felújítások ígérete vagy ársapkák visszahozása – nem kezelik a probléma szerkezeti okait.
„Az világos, hogy egy felelős energiapolitika nem engedte volna, hogy előálljon a mostani, ellátásbiztonsággal úgy is fenyegető helyzet, hogy közben négy év alatt elköltöttek a területre csaknem 7000 milliárd forintot. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy az energiapolitika végre megtanulja a leckét, és kiszabadul a fosszilisek, a politikai jelszavak és politikai termékek fogságából” – fogalmazott Perger András.
