„Július legelején elértük a mindenkori legalacsonyabb vízállás rekordot Szolnoknál a Tiszán… és van még hátra legalább 3 hónap kánikula… Azt hittem, hogy gyermekeinknek lesz nagyon rossz, azért kezdtem természetvédelemmel foglalkozni, de most már látszik, hogy a mi hátralévő időnk is szenvedés lesz…” – osztotta meg július 1-én gondolatait a Facebookon a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület adminisztrátora. A településen július 2-án -291 centiméteres vízállást mértek, de Szegednél is csak 94 centimétert mutatott a vízmérce. A Qubit arról ír, hogy nemcsak a Tiszán, hanem a Dunán is kritikus a helyzet: Budapestnél 82 centiméteres a folyó vízállása.
A Tiszán Szolnoknál mért -291 centiméteres érték nemcsak a város történetében, hanem a teljes hazai vízügyi nyilvántartásban is az egyik legalacsonyabb vízállás. Ugyanilyen szintet utoljára a 2022-es, súlyos aszály idején mértek, amely a magyar GDP mintegy 3 százalékát tüntette el.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szerint a mostani alacsony vízállásokat elsősorban az extrém száraz, gyakorlatilag csapadékmentes június okozta. Egy június 19-én közzétett elemzésük szerint a Duna és a Tisza vízgyűjtőin már március elején kialakultak a tavaszi kisvizes állapotok. Ennek fő oka az extrém alacsony mennyiségű szilárd és folyékony csapadék volt.
A Duna lefolyását meghatározó nagymarosi vízgyűjtőn a szokásos téli csapadékmennyiség mindössze 60 százaléka hullott le, míg a Tisza szegedi vízgyűjtőjén ez az érték még alacsonyabb, 52 százalék volt. Az OVF jelentése szerint ez a két érték az utóbbi évek legalacsonyabb téli csapadékösszegei közé tartozik. A márciusban tapasztalt rendkívüli csapadékhiány következtében a Duna és a Tisza felső vízgyűjtőin a vízszint jelentősen lecsökkent, és 30 év távlatában is a legalacsonyabb márciusi vízállásokat mérték.
A márciusi kisvizes időszak során Budapestnél március 12-én a vízállás 87 centiméterre, azaz 6 százalékos mederteltségre csökkent. A Tiszán, Szolnoknál egy nappal később, március 13-án -257 centiméteres vízállást mértek, amely mindössze 3 százalékos mederteltségnek felelt meg. Ezek az értékek már ekkor előrevetítették a nyári időszak rendkívüli vízhiányát.
