Várhatóan több mint százötven csontváz és számos tárgyi emlék kerül majd elő a Mohácsi Nemzeti Emlékhely IV. számú tömegsírjának nemrég indult feltárása során, mondták a több hónapon át tartó munkálatokat végző szakemberek az MTI érdeklődésére.
Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum (JPM) igazgatója szerint a sátorhelyi emlékhelyen a jelenlegi ismeretek szerint öt tömegsír található, azok közül a kormányzat támogatásával kettő feltárását végzik el. A több mint 300 halottat rejtő III. számú sír feltárásával már korábban végeztek, most pedig a várhatóan legalább százötven ember maradványait tartalmazó IV. számú sírnál kezdődtek ásatások a JPM, a Szegedi Tudományegyetem és a sátorhelyi emlékhelyet üzemeltető Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) együttműködésével.
A munkálatok legfontosabb célja, hogy a hős katonák fél évezreddel a csatát követően méltó módon kapják meg a végtisztességet, továbbá, hogy a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen a kegyeleti szempontoknak is megfelelően egy új, interaktív kiállítás keretében mutathassák be a látogatóknak a magyarság egyik legfontosabb, sorsfordító történelmi eseményét, írják.
Az elmúlt évtizedekben e tömegsírokat csak részlegesen nyitották fel, mindössze felszíni vizsgálatokat végezhettek. A mostani munkák során azonban kiemelik és rendszerezik a csontvázakat, azokat mélyreható módon vizsgálják, a tárgyi emlékeket pedig múzeumi leltárba veszik és ott elemzik tovább.
A IV. tömegsír első tizenkét koponyájának – és csontvázának – helyszíni átvizsgálása után az antropológiai kutatásokat irányító Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője azt mondta, az első megfigyelések nagyon hasonló képet vázolnak a szakemberek számára. A tömegsírban itt is többségükben fiatal férfiak rendezetlenül bedobált maradványai találhatók, a gödör szélein itt is jelentős csontváztorlódás észlelhető a tömeges bomlás és alulméretezett gödör következtében.
Az első tizenkét csontváznál tíz esetben kivégzéssel összefüggésbe hozható vágásnyomokat figyelhettek meg, az esetek felében pedig kifejezetten olyan sérüléseket regisztráltak, amelyek csata közben nem keletkezhetnek. Az ilyen, többszörös, önmagukban külön-külön is halálos vágások nyomai általában a nyaki gerinc felső csigolyáin, a koponyaalap csontjain, illetve az állcsontokon, halmozottan figyelhetők meg – tette hozzá Pálfi György.
Az antropológus szakember úgy fogalmazott, a III. tömegsírból is főleg fiatal férfiak csontvázai kerültek elő, de akadt közöttük idős férfi, néhány nő, sőt egy-két gyerek is. Mindez arra utal, hogy az oszmán sereg tagjai a csatatéren kívül, a magyar táborokban is ejthettek foglyokat, akik a fogságba esett katonákkal együtt válhattak az 1526. augusztus 31-i tömeges fogolykivégzés áldozataivá.
A JPM és az SZTE részéről folyamatosan mintegy tízen, tizenketten vesznek részt a feltáráson, további szakemberek dolgoznak a háttérben Pécsen és Szegeden, továbbá rotációs rendszerben több tucat egyetemi, múzeumi – közöttük több neves magyar és külföldi – kutató, valamint doktorandusz hallgató vett, illetve vesz még részt valamilyen módon a feladatokban. Pálfi György a munkálatok jelentőségét érzékeltetve azt mondta, a sátorhelyi tömegsírok feltárásához hasonló antropológiai feldolgozó munkát Magyarországon még sohasem végeztek, az „hallatlanul nagy kihívást és lehetőséget” jelent.
A feltárt maradványokat várhatóan a csata 500. évfordulóján, 2026. augusztus 29-én helyezik örök nyugalomra egy addigra az emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában. Addig, illetve azt követően is számos tudományos szakcikkben, összefoglaló munkában, szakdolgozatban, doktori disszertációban is olvashatók majd a tömegsírfeltárások eredményei, tanulságai, érdekességei, jegyezte meg Pálfi.
