Rossz mantra, de lemenni vidékre?
Ez a vidéki politikusokra is vonatkozik, menjetek ki nyugodtan, hogy találkozzatok azokkal az emberekkel, akik körbevesznek titeket. Hogy történhet meg ma Magyarországon az, hogy Kocsis Máté azt mondja, hogy az aranyhalait át kellett ültetnie valamelyik barátjának a tavába? Öreg, el vagy tévedve, hogy mit jelent a rezsiprobléma! Nem tudod ez miről szól! Hogy emberek, baszd meg, meg fognak fagyni! Hogy a fenébe lehet az, hogy az aranyhalai a legnagyobb problémánk? Innen látszik a brutális társadalmi szakadék. Fogalmuk sincs, hogy mi van az országban.
Te is felhoztad, hogy a pedagógustüntetésekkel kapcsolatban látható most egy egyre hangsúlyosabb civil szerveződés. Szerinted célt érthetnek a pedagógusok?
Persze! Láttam sajnos tegnap egy telexes összefoglalót, ahol nagyon pesszimisták és borúlátóak voltak az oktatók. Hogy ne lennének azok, hiszen tizenkét év Fidesz regnálás alatt semilyen tüntetés, kiállás nem hozott eredményt. Nézzük meg az eszközöket: petíció, munkabeszüntetés, sztrájk, polgári engedetlenség, tüntetések. Ezek mind itt voltak a kezükben, körberöhögték őket.
Ebben a helyzetben azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon elmentünk-e a falig?
Elmentünk-e odáig, ahol tényleg azt lehet mondani, hogy akkor itt most figyelni fognak ránk.
Ez nagyobb társadalmi összefogás nélkül is megvalósulhat? Az látszik, hogy nem csak a társadalmi rétegek között, de még a társadalmi rétegeken belül, vagy mondjuk a pedagógus szakmán belül sincsen szolidaritás.
Igen, ebben teljesen igazad van, viszont ezt a mindenkire szükség van kifejezést szerintem egy életre el kell felejteni. Egy rendszerváltáshoz elég a társadalom három százalékának azt gondolnia, hogy na itt van a vége. Gondold el, valamivel több, mint kilenc millióan lakunk az országban, ennek a három százaléka durván háromszázezer ember, ugye?
Az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy a különböző tüntetések energiáit valahogy mindig egy áhított kormányváltás reményébe ölik bele. Te miben látod a közélet aktivizmus jövőjét?
Az a helyzet, hogy a kormányváltáshoz nagyon fontos lenne egy pártpolitikai alternatíva, mert szerintem az nem alternatíva, hogy valami ellen vagyunk, hogy leváltani a Fideszt. Oké, de kire?
Nem látsz alternatívát?
Egyelőre nem. Ez az árnyékkormány számomra egy vicc. Hogy valakik ugyanazt a fajta retorikát használják, az ellenségképzést, hogy mindenki ellen vagyunk, és kizárjuk az összefogást, ez így Fidesz 2.0. És kik jönnek még mellette?
Számomra felfoghatatlan Gyurcsány Ferenc jelenléte a pártpolitikában,
egyszerűen nem értem, hogy valaki, akit mindenki a vasmacska jelzővel illet, miért nem ismeri fel, hogy még mindig ő tartja vissza a hajót. Nagyon fontos lenne egy pártpolitikai alternatíva, és simán el tudom képzelni, hogy ezt a civil ellenállás fogja kitermelni magából, de nem feltétlenül rövid- vagy középtávon. Most a polgári öntudat visszanyerésére van óriási szükség ebben az országban. A választások után irdatlanul padlóra kerültem, nekem az egy traumatikus élmény volt. Talán azért is, mert az én saját buborékomban annyi mindent tettem meg azért, hogy ez megváltozzon. Azt hittem, hogy ezt máshogy nem lehet, tudod?
Gondolom a visszacsatolás is jött mindenfelől, hogy egyre nagyobb az esély.
Abszolút. Aztán csak rá kellet ébrednem, hogy a bilibe lóg a kezem, sok mindenről nem tudok én sem, és az optimizmus zászlaja alatt inkább a naivitást véltem felfedezni magamban. Most, amire szükség van, például ha megnézzük a Diákok a Tanárokért szervezet kiállásait, az egyrészt a polgári öntudat visszanyerése, ami egy olyan kulcsot adhat az emberek kezébe, ami szerintem csomószor hiányzott az eddigi tüntetésekből, ami után azt mondod, hogy ezt nem hagyjuk.
A polgári engedetlenség?
A polgári engedetlenség, a sztrájk, a munkabeszüntetés, a…
A sztrájk is már nagyjából polgári engedetlenség.
Igen, de az jogilag kicsit nehezebb ügy. Van egy kifejezés, a spindiktatúra, ami szerint ez már nem hibrid rezsim, nem félelemmel operál, hanem azt mondja, hogy minden rendben van, ez egy demokrácia, pedig a demokrácia minden jegyét megszüntették.
Azt mondják, hogy sztrájkolhatsz, csak nincs értelme, hatást nem fogsz elérni vele.
Elvenni a sztrájkjogot egyébként Alaptörvény-ellenes, csak így halkan jegyzem meg, vagy hangosan, teljesen mindegy. Az Alaptörvény is izgalmas történet, mert annyiszor írják át és akkor, amikor akarják.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Megkapod negatív üzenetben azt, hogy jó lenne, ha kiállnátok az állatbántalmazás ellen, közben pedig tök jó lenne felkészülni az amerikai nagykövettel való találkozóra, amin fél órába kell összesűrítened, hogy mi az a noÁr. Közben csökken a támogatóidnak a száma a rezsihelyzet miatt. Kezeled a negatív visszajelzéseket, miközben folyamatosan az ország ütőerén próbálod tartani az ujjad, hogy melyik ügy az, ami mellé fontos beállni, de az ügyek amúgy is jönnek rád folyamatosan. Ez csak a tegnapi nap, amit most elmondtam. Szóval nem, nem csak a tüntetéseken szólalok föl.
Most elég sok ügyet felsoroltál, illetve a honlapotokon is elég sok ügy van, amik mögé beálltok. Ha egyet választhatnál, melyiket oldanád meg?
Oktatás. Szerintem ott kezdődik minden.
Az az alap?
Az az alapja mindennek. Ha most végiggondoljuk azt, hogy van, mondjuk hittanóra vagy erkölcstan óra, heti öt tesi, amit sokszor a folyosón tartanak, akkor mennyivel izgalmasabb lenne, ha az oktatás abból állna, hogy megtanulják a diákok, mit is jelent például a komposztálás. Vagy, hogy miért nincs értelme a kormány által kurva hangosan hirdetett palackvisszaváltásnak, hogy miért fontos, hogy ne használjunk, például műanyagot.
Miért nem integráljuk bele az oktatásba a vitakészséget, a kommunikációs készséget?
Miért frontális az oktatás? Egyáltalán nem az életre nevel, és nem készségalapú, hanem brutális mennyiségi alapú. Minden az oktatásnál kezdődik, mert onnan ágazik szét minden egyes ügyünk, a klíma- és ökológiai védelem, a gyermekvédelem, a kultúra függetlensége. Egy jó oktatási rendszer mellett nem fordulhat elő az, hogy szó nélkül vagy némán hagyják, hogy Vidnyánszky Attila leuraljon egy intézményt.
Az oktatás generációsan visszafelé is hat, mert a diák edukálhatja otthon a szüleit is.
Iszonyatosan fontosat mondasz. Nekem azért nagyon fontos ez, mert ide köthető a klíma- és ökológiai pálfordulatom is, mert 3–4 évvel ezelőttig nem foglalkoztatott annyira a téma, és pont egy tüntetésen, egy anyuka beszéde világított rá arra, hogy ez mennyire fontos. A beszéde arról szólt, hogy a gyereke mit mondott neki otthon és az hogyan változtatta meg az életét. Tehát abszolút igazad van, ez iszonyúan visszahat az idősebb generációra.
„Az elégedetlenség egyre intenzívebb, és ez össze fogja kapcsolni az elégedetlenkedő csoportokat. Most a polgári öntudatra ébredést kell elérni, ezek olyan állomások, amikhez kell egy stratégia, egy cél. A kormányváltás önmagában nem stratégia, hanem állomás” – mondta a Szegedernek Molnár Áron színész, aktivista, a noÁr mozgalom alapítója. Molnárral az egyetem tv Politika & lélek című műsorának felvétele előtt beszélgettünk az ellenzéki politizálás értelmetlenségéről, a polgári öntudatról és a közéleti aktivizmus jövőjéről. Interjúnkat még az október 5-ei demonstrációk előtt készítettük.
Budaházy Edda férje pár hónapja egy tüntetésen megfogott hátulról, mire te feljelentetted. Ez a dolog most hol tart?
Igen, ráfogott a fenekemre, ami szexuális zaklatásnak minősül, ezért a Háttér Társasággal feljelentettük ezt az embert. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon, legyen az férfi, nő, az LMBTQ-közösség tagja vagy nem az LMBTQ-közösség tagja, mindenkinek tudnia kell, hogy ilyen nincs, ez nem normális. Gondoljunk csak arra, amikor mondjuk a gyerekünk elmegy bulizni Szegeden az éjszakába, és egy idegen rámarkol a fenekére. Akkor szerintem tök jó, ha tisztában van azzal, hogy ilyet nem lehet, és büntetőfeljelentést tehet ellene.
És hol tart az ügy most?
Megtettük a büntetőfeljelentést, voltam már bent tanúként a rendőrségen a XIII. kerületben, most várjuk a folytatást.
Úgy tudjuk, hogy a Vajdaságban születtél. Szegedről milyen emlékeid vannak, milyen élmények fűznek ide?
Nekem Szeged a második kedvenc városom Magyarországon. Imádom Budapestet is, a pezsgését és a történetét, de Szegeden voltam itt a Tévedések Vígjátéka című előadással, Szabó Győzővel ott haverkodtunk össze. Szeged annyira menő hely, egyrészt a placcok, a sörözőitől kezdve a terein át, az emberek közvetlensége, figyelme, a város kulturális pezsgése, akár a borfesztivál, vagy bármely esemény, nagyon friss itt. Másrészt Szegeden van egy aktív politikai élet is, pártpolitikától függetlenül, egy közéleti élet, amiben szerintem izgalmas, hogy benne van ez a város és a fiatalok.
A hallgatói és diákszerveződésekre gondolsz?
Aha, pontosan. Ott van például a klímasztrájk vagy az oktatásért való kiállás. Azt lehet látni, hogy ezek nem Budapest fejnehéz dolgok, hanem kifejezetten országügyekké tudják kinőni magukat, és ebben óriási súlyt nyom Szeged ifjúsága, egyetemistái, gimnazistái.
Fotó: Bálint András / Szegeder
De nagyon fontos az állampolgári öntudatnak a visszanyerése, hogy gyakorlati hasznot találjanak az emberek, hogy kézzelfogható üzenetekkel tudjanak elmenni a tüntetésekről, hogy olyan akciókban tudjanak részt venni, amelyben valóban érezni tudják, hogy elérhetik a változást. Ennek az egyik alappillére mondjuk az, hogy elolvassuk a Gene Sharp Diktatúrából demokrácába című könyvét, amiben 198 példa van felsorolva arra, hogy miként lehet egy diktatúrákat megdönteni.
Az ellenzéki pártoknak a szerepét hogyan látod ebben? Mondtad, hogy fontos, hogy kézzel fogható dolgokkal menjenek haza az emberek az adott tüntetésről, de itt Szegeden is sok tüntetés végződött úgy, hogy az adott politikus azzal zárta a mondandóját, hogy most menjünk haza és reménykedjünk, hogy majd jobb lesz.
Például ezért nem veszek részt soha olyan tüntetésen, ahol pártpolitikus lép föl. Egyszerűen olyan hiteltelenek, hogy nem tudom neked elmondani. Nagyon ritka kivételek, mondjuk Hadházy Ákos, Széll Bernadett, akire rá tudom mondani azt, hogy tényleg kint van a terepen, velük tényleg találkozom, mondjuk a fóti gyermekotthon bezárásának az alkalmával. De most volt például nemrég az első kormányülés. Megnéztem az összefoglalóját, és felfoghatatlan számomra az a fajta rossz színház, amit néztem. Én a színházból jövök, tudom, hogy milyen a rossz színház, és ez nagyon rossz.
Rossz színészek rosszul, rosszakat mondanak.
Kösz, arra nem vagyok kíváncsi, hogy ma Magyarországon az ellenzéki politizálás azt jelenti, hogy bemegyünk szépen felöltözve, és vajon kin van szebb zakó, öltöny, nyakkendő és mellény.
Ki őrjöng jobban…
Ki őrjöng jobban, vagy ki tud cifrább mondatokat megfogalmazni. Kösz szépen, én nem ezt gondolom az ellenzéki politizálásról. Felvenni a mandátumot? Hát legitimálod ezt az egész rendszert! Bemenni a Parlamentbe a kétharmadnál vitatkozni? Legitimálod a rendszert! Miről vitatkozol? Hát körbe röhögnek! A boldog karácsony szintjét kell megérteni. Az az üzenet, annál több, jobb választ nem fogsz kapni, ezt kell megértened mint ellenzéki politikusnak.
Boldog karácsonyt kívánnak neked nyáron, komám? Hát takarodj ki a Parlamentből!
Churchill mondta, hogy háborúban az ellenzéknek börtönben vagy az utcán van a helye, de nem a Parlamentben. Fogjuk fel ennek a szimbolikáját, hogy ez ebben a helyzetben egy szimbolikus háború a diktatúra és demokrácia között. Kétharmaddal szemben nem lehet parlamenti politizálást folytatni és azt mondani, hogy a vitának bármi értelme van. Nem, takarodjanak ki az utcára!
Kicsit olyanok, mint a Hazafias Népfront.
Abszolút, legitimizálják ezt a fajta rendszert. Azt, ahol egyik napról a másikra lehet Alaptörvényt módosítani, alapítványba tenni a felsőoktatást, pillanatok alatt leuralni bármit. Egy vicc, amit az ellenzék csinál, egy vicc. Súlyosan ki kellene húzniuk, egyrészt az utcára, találkozni az emberekkel, felülni a villamosra, felülni a metróra…
Én írni szoktam, nem számolni.
Ha az a háromszázezer ember az utcára megy, hogy a felsőoktatásért kiálljon, hogy az oktatásért kiálljon, az egy olyan szám, amivel már bele lehet állni ebbe a történetbe. És itt megint nem arról van szó, hogy Fidesz vagy nem Fidesz, hanem hogy a kormánypártok szavazóinak is fel kell fogniuk azt, hogy az ő gyerekeiknek is be kell menniük a gödöllői iskolának a leomlott, azbesztes mennyezete alá, mert nem minden fideszesnek a gyereke tanul magániskolákban.
Sokan alvó peték otthon a fotelben, és nehéz aktivizálni őket.
Ezek a tettek tök jó lehetőségek erre. Szervezel egy tüntetést, egy kiállást. A diákok legújabb akciója most az, hogy írj emailt a tankerületednek. Iszonyatosan menő, hogy folyamatosan szervezik a kiállást, október 5-re hídfoglalást, mi koncertet és tüntetést a Kossuth térre, 23-án meg diáktüntetés lesz az ADOM szervezésében. Folyamatosan szervezik az akciókat, élőláncokat, máshogy nem tudod felhívni a figyelmet.
Azért tapasztalható, hogy az elmúlt évek társadalmi fellángolásaiból egyre hamarabb veszik ki a tűz. Szerinted hol fog kifogyni az erő?
Ki fog fogyni szerinted? Ha belegondolsz, a Színművészeti Egyetem hetven napig kitartott.
Folyamatosan kapják a tüntetők a pofonokat. Már nagyon meg sem lehet számolni, hogy az elmúlt években hány tüntetés volt, hány kiállás, hány…
De hát pont ez a jó, nem?
A napi munka hogy néz ki? A médiában csak annyit látni, hogy te felszólalsz tüntetéseken, és mintha ennyiben merülne ki az egész.
Amit te látsz a noÁrból, az annyi, hogy én felszólalok tüntetéseken?
Nagyjából ennyi jöhet le az embernek, meg nyilván a közösségi médiás aktivitás.
Ha nem haragszol meg, akkor az interjú előtt egy kicsit jobban is utána kellett volna nézned. Az egy picit merész állítás, hogy a noÁr munkássága annyiból áll, hogy én kiállok tüntetéseken.
Én mint átlagember ennyit láthatok.
Értem, de te nem egy átlagember vagy, aki leül velem beszélgetni. Elfogadom, de amit mondtál, bocsáss meg, az szerintem a felkészületlenségedet mutatja. Gondold el, hogy ötezer gyermeknek csinálunk gyereknap alkalmából palacsintát, a Hős utcába szállítottunk ételt, iskolákat újítottunk föl, megállás nélkül kiállunk Iványi Gáborék mellett, van 14 számunk 12 témában, egyik brutálisabb téma, mint a másik, tabukat döngetünk, emelett mozgalmat építünk és közösséget szervezünk. Tehát ez picit többrétűbb történet annál, mint hogy kiállok tüntetéseken.
Ezek nem mindig ütik meg az ország ingerküszöbét, ezért is kérdeztem.
Értem, persze. De mégiscsak értsd meg, hogy mint kérdező, abban kimeríteni a munkánkat, hogy én felszólalok tüntetéseken… Napi tizennyolc órán keresztül dolgozom ebben a mozgalomban megállás nélkül.
Ezt nem akartam kétségbevonni.
Hogy értsd, hogy lássák az olvasók is, ez általában azt jelenti, hogy én reggel 6-kor kelek és este 11-ig dolgozom, szinte folyamatosan. Háttérbe szorítva a művészi ügyeket, ami fontos a számomra, akár a színházat vagy a filmet. Képzelj el egy olyan napot, amikor segítesz azoknak, akik a hídfoglalást szervezik, párhuzamosan szervezed a pedagógusok melletti szolidaritási tüntetést, koncertet a Kossuth téren, és közben rád írnak, hogy egy vak anyukát a gyerekével együtt ki akarnak lakoltatni.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Többször elmondtad, hogy a noÁr az általad alapított mozgalom neve, mégis szisztematikusan téged hív noÁrnak a közélet…
Ja, elszúrtam…
Szerinted ez a névválasztás nincs negatív hatással magára a mozgalomra? Hiszen így az egész inkább mutat egy személyes brandet, mint egy szervezetet.
Egyetértek veled. Négy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ezt csinálni, akkor a düh, a harag és a kétségbeesés volt az, amit ki akartam fejezni a művészet erejével. Így jött az Ébresztő, a Tanítani akarunk, aztán pedig láttam, hogy nagyon-nagyon sok ember kapcsolódna ezekhez az ügyekhez, és van még egy csomó más ügy is, ami nem kap nagy reflektorfényt: gyermekbántalmazás, a klíma- és ökológiavédelem, családon belüli erőszak, amit most már párkapcsolati erőszaknak kell hívni.
Akkor nem gondolkoztam azon, hogy ez egy mozgalommá növi ki magát,
és ezért mondtam, hogy magát a brandet építem. Aztán amikor mozgalommá kezdett nőni, akkor döntöttem úgy, hogy a noÁrt mint brandet fogom használni erre. Lehet, hogy ez meg fog változni.
Vannak tervek a névváltoztatásra?
Igen, ez egy hosszú távú terv. Most körülbelül 97 ezer követője van a noÁr mozgalom Facebook-oldalának, ezért most egyelőre ebben marad a történet. Nehéz ügy. Van kb. kilenc nagykövetünk, egyik jobb mint a másik, de…
Kilenc főt számlál a keménymag?
Ők csak a nagykövetek. Emellett van egy gazdasági vezetője a mozgalomnak, egy social media vezetője a csapatnak, van koordinátor vezetője, szóval ez most egy ilyen 4–5 tagú stáb, aminek most van egy strukturális átalakulása. Mikroadományokból tartjuk fenn a mozgalmat, Hoppál Péter állításával szemben egyetlen egy fillér állami támogatást sem fogadunk el, és nem is pályázunk soha állami pénzre. Amit egyébként szerintem más civil szervezetek vagy társulatok nyugodtan megtehetnek, de a mi pártpolitikai függetlenségünkhöz hozzátartozik, hogy mi nem élünk ezzel. Ezért is lenne óriási dolog, ha év végére a 160 rendszeres támogatónk megduplázódna.
Olyan, mintha egyre általánosabb lenne az a hozzáállás, hogy minek tüntetni, minek kiállni, ezzel sem lett semmi, ott se tudtunk elérni semmit. Szerintem egyre hangosabbak ezek a hangok.
Közben meg a polgári elégedetlenség egyre nő, most lehet látni, hogy azok a csoportok, akik eddig csendben voltak, keményen adják az ívet. A művésztársadalom addig volt csendben, amíg egyszer csak el nem kezdett égni a házuk: SZFE, színházak leuralása, Vidnyánszky térhódítása, gazdaság. Nézd meg, államosítani minden céget?! Hohó, akkor ez mégsem lesz így jó! A klíma- és ökológiai védelem nímandok kezében? Nincs környezetvédelmi minisztérium? Hopp, akkor lehet, hogy valamit azért ezzel is kellene kezdeni! Oktatás? Ki foglalkozik az oktatással? A belügyminisztérium?
Nem fog kifogyni az erő.
Az elégedetlenség egyre intenzívebb, és ez össze fogja kapcsolni az elégedetlenkedő csoportokat. Most a polgári öntudatra ébredést kell elérni, szerintem ezek olyan állomások, amikhez kell egy stratégia, egy cél, amit el szeretnénk érni. A kormányváltás önmagában nem stratégia, hanem állomás. A kisközösségek szervezése, kisközösségeken belüli akciók szervezése, kis akciók után nagyobb akciók szervezése, a közösségek összekovácsolása, érdekcsoportok egyesítése, és utána pedig ezen közösségekből kinőve egy valódi és hiteles pártpolitikai alternatíva képzése, ami mögött szintén ott van a civilszféra. De egyelőre én nem tudok ilyen alternatívát mondani. Nem is ez a feladatom.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder