Itt Hitler és Kádár egy polcon pihen

Műhelyében egy másik Horthy-mellszobor is porosodik, ami Tibor elmondása szerint a Horthy Miklós Társaság megosztottsága miatt nem került még a tervezett helyére. „Talán majd egyszer elviszik.” Mivel a műteremből már elszállították, így csak szavakkal tudta leírni a Szegedre szánt domborművet. Ez egy sima, 60-szor 40 centis, süttői szürke márványlapra készült alkotás a kormányzó születési és halálozási dátumával, spanyol művészkerámiából.

„Akkor vezess országot, amikor ott a pisztoly a homlokodon”

Mikor arról kérdeztem, hogy mit tud a műve Szegeden kiváltott hatásáról, azt felelte, hogy semmit. „Nekem csak jött egy levél, hogy le van fújva, kihátráltak belőle az avatószemélyek meg a Délvidék Háznak a tulajdonosa.” Amikor elmeséltem, hogy a meghívó szerint Mihálffy Béla is beszédet mondott volna az ünnepségen, Tibor visszakérdezett, „az ki is?”, majd mikor elmondtam, így folytatta

„Ja tényleg, hallottam, hogy elég rangos protokoll lesz.”

Látogatásom vége felé az a kérdés is előkerült, hogy alkotóként milyen megélni, amikor kihátrálnak egy mű avatása mögül. „Hát, borzasztó, hogy milyen állapotban van az ország” – mondta. Meglátása szerint a zsidóság inkább köszönhet Horthynak: „Mikor deportálni akarták a budapesti zsidóságot, Esztergomból lehozta a Koszorús páncélos ezredet, és megmentette a budapesti gettó zsidó lakosságát, szóval csak köszönhetnek neki.”

A Horroráriumban már mástól állt el a lélegzet. Míg Tibor a villanykapcsolót kereste, baljósan futott végig hátamon a hideg, majd miután világosság gyúlt a teremben, egy vérrel teli kádban Báthory Erzsébet képe tárult a szemem elé. Ő, és még sok másik valós vagy kitalált személy és történet kerül itt bemutatásra, megannyi kínzóeszközzel fűszerezve.

Mi a helyzet a szegedi Horthyval?

A túra végeztével Horthy Miklósról, megítéléséről és a Szegedre szánt domborműről kérdeztem a szobrászt. Annak ellenére, hogy Horthy személye megosztja a magyarságot, ő inkább pozitívnak ítéli, mint ártó személynek: „Ha anno nem harcolják ki, hogy Sopron népszavazással dönthessen a hovatartozásáról, akkor ma nincs Sopronunk, mi több, a kisantant nem vonul ki Pécsről és Mohácsról. Horthynak is az érdeme, hogy ez a kis Magyarország így megmaradhatott.” Tibor sosem volt tagja semmilyen pártnak, a KISZ-ből is kirúgtak még a főiskolán, viszont a nemzetféltés az dolgozik benne.

A művész több, a Horthy családhoz fűződő szobrot is készített már. Egyik Kenderesen elhelyezett alkotása Edelsheim Ilonát, Horthy István kormányzóhelyettes feleségét ábrázolja. Kenderesen egyébként, ahol a kormányzó sírja van, Lázár János is koszorúzott 2019-ben. „Hős katona volt, igaz magyar hazafi, akire főhajtással kell emlékeznünk.” A kenderesi emlékművön kívül Tibor megformázta már a grófnő öregkori képét is, illetve újabban az újszegedi Délvidék Házba szánt Horthy Miklóst.

„Tudod, az ingyen szobor a legdrágább mindig. Ha fizetős, akkor be lehet osztani, hogy ide egymillió, oda egymillió, de ha ingyen van, akkor jön az a rész, hogy de művész úr, posztamenst nem hozott? Azt is nekünk kell?” – mesélte tapasztalatait.

Hét múzeum

Tibornak nem kevesebb mint hét múzeuma van Keszthelyen a sétálóutca körül, melyek nagyját be is jártuk. Leporoltuk a Nosztalgia Múzeum öreg játékait, egy karbidlámpás vén bicikli kormányát, mutatott fegyvereket az első és a második világháború magyar katonáitól, és még egy régi orvosi rendelőt is megnéztünk, korhűen berendezve. Utána a népviseleteket és népi építészetet bemutató háromemeletes, hatalmas történelmi kirándulásra látogattunk el.

„Ez volt az első, a szívem csücske.”

Az épület és a berendezés, valamint a kiállított népviseletek és tárgyak időutazni hívják az embert. A Népviseletes Babamúzeum egyik különlegessége, hogy az első emelet fő tartógerendája vörösfenyőből készült, ami 17 méter hosszúságú és egy darabban lett az épületbe helyezve. Tibor szerint a fa, amiből készült, valószínűleg több száz esztendős volt, hisz akármiből nem lehet annyi anyagot lefaragni, hogy egy darabban maradva ilyen méretes gerendaként funkcionáljon.

A Csigaparlament következett. Ez az Országház többé-kevésbé élethű makettje, amit 4,5 millió Pannon-tengeri csigából épített megálmodója, akire Miksei Ilona néniként emlékeznek. Miksei 14 éven keresztül formálta a makettet, hozzávetőlegesen 28 millió éves maradványokból, a csigákat a Parlament díszítéséhez igazodva váltogatta. Legszélesebb pontján 7 méter, legmagasabb tornya pedig 2,5 méterre nyúlik. Lélegzetelállító látvány.

Az akkori német nyomás miatt szerinte nehéz megítélni, mi lett volna a jó döntés. „Ha Magyarország védekezik, lehet hogy többen halnak meg. Könnyű így a végén pofázni. Pár dolgot elhibázott, de akkor vezess országot, amikor ott a pisztoly a homlokodon.” A látogatás végeztével Tiborral a vasútállomás előtti parkolóban köszöntünk el. Hogy a szegedi Horthy-domborművel mi lesz, azt egyelőre nehéz megmondani. Az átadást hivatalosan elhalasztották, új dátum még nem került kihirdetésre, tudomásunk szerint a mű most egy magánszemélynél pihen.

Horthy Miklós persze a magyar történelem talán egyik legvitatottabb alakja, ez nem kérdés. Személyének megítélése még hosszú évtizedekig fogja megosztani nem csak a történészek közösségét, de a társadalmat is. A neve, illetve az emlékére állított emlékművek jogosan sérthetik egyesek érzékenységét, míg mások egy satuba fogott ország megmentőjeként tekintenek és emlékeznek rá.

Pár hete nagy felháborodást keltett egy Horthy-dombormű, amit az újszegedi Délvidék Házban terveztek felavatni Szegeden. Az emlékművet Túri Török Tibor keszthelyi szobrász készítette, akit azért látogattunk meg, hogy megnézzük műhelyét, és beszélgessünk vele munkássága mellett Horthyról, a róla készült emlékműről és a szegedi eseményekről is. Eredetileg úgy volt, hogy a Szegedre szánt emlékművet is lesz alkalmunk megnézni, de azt a megrendelő addigra elszállította.

Korán reggel szálltam fel a Budapestre induló Napfény InterCity-re, hogy a fél országot átutazva végül szemügyre vehessem az ominózus Horthy-domborművet, és készítőjének műhelyét. Túri Török Tibor elém jött az állomásra, rendkívül kedvesen fogadott, hirtelen azt is elfelejtettem, hogy újságíró vagyok, akit általában sokszor kevésbé szeretnek az emberek. Vendéglátóm muzeológus, író, szobrász, művei többek között Keszthelyen, Zalaszentgróton, Sárváron, Várpalotán, Kenderesen és Budapesten is megtalálhatóak.

Műhelye felé igyekezve megmutatta a Ranolder János Római Katolikus Általános Iskola bejárata felett őrt álló Mária-szobrát, ami egy különleges, időjárásálló spanyol kerámiából készült alkotás, amely 1200 fokon ég ki, és a fagynak is hosszú évek fáradhatatlan munkájába telik csorbát ejteni a felületén. A műhelyébe érve rengeteg hasonló anyagból álló, kész, illetve félkész szobrot is mutatott.

Vagy átveszik, vagy nem

Műterme két részből áll. Egy kisebb garzonnyi területen látszott, hogy a szobrász itt dolgozik többet, egy másik, szomszédos szoba pedig inkább egy raktár benyomását keltette. Ott aztán minden volt, legalább három Horthy-szobor, Kossuth-dombormű, stációk darabokban, és még egy Adolf Hitler-büszt is, nem megfeledkezve egy Orbán Viktorról mintázott féldomborműről.

„Ezekkel megkeresnek, emberek megrendelik, én legyártom őket, aztán van amikor átveszik, van amikor nem” – mondta. Így történt ez a szegedi Horthy-emléktáblával is, az számomra rejtély volt, így rá is kérdeztem, hogy miért rendel valaki domborművet Orbán Viktor arcával.

„Valaki ajándékba rendelte, vagy neki akarták adni talán, aztán itt maradt.”

Tibor még itt, a szobrokkal roskadásig rakott kis szobában mesélt arról, hogy tulajdonképpen ez neki csak hobbi. Tizenkét éve kezdett szobrászattal foglalkozni, és az egyedüli oka, hogy fenn tudja tartani a műtermet, az az, hogy múzeumai – merthogy vannak – szerencsére eltartják, így van, amikor ingyen dolgozik, nem mintha ez egyedül tőle függne.