1295-en töltötték ki a Szegedi Tudományegyetem működéséről, szervezeti kultúrájáról és a szenátusi választásokról szóló kérdőívet, amelynek eredményeit kedden tette közzé a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány. A válaszadók jelentős része átláthatatlannak tartja a vezetői döntéseket és a pénzügyi források elosztását, sokan pedig attól tartanak, hogy hátrányuk származhat abból, ha nyilvánosan bírálják az egyetem működését.

A felmérést az alapítvány új kuratóriuma indította októberben, a kitöltésre október 22-ig volt lehetőség. A kérdőív válaszadóinak 41,1 százaléka oktató vagy kutató, 32,6 százaléka adminisztratív vagy üzemeltetési munkatárs, 25,9 százaléka pedig egészségügyi dolgozó volt. A kitöltők több mint 72 százaléka legalább hat éve dolgozik az SZTE-n.

Fontos ugyanakkor, hogy a felmérés önkéntes és önkitöltős volt, ezért az eredmények nem reprezentatívak, és elsősorban a kérdőívre válaszolók véleményét tükrözik. A jelentés maga is figyelmeztet arra, hogy az elégedetlenebb dolgozók nagyobb arányban vehettek részt a kitöltésben.

A pártpolitikai kapcsolatok érdemben befolyásolják az egyetemi előmenetelt

A jelentés szerint a legrosszabb értékelést a pénzügyi források elosztásának átláthatósága kapta: a kérdésre válaszolók 89,6 százaléka nem értett egyet azzal, hogy követhető, mire és hogyan osztják el az egyetem pénzét. A vezetői döntések megszületését 86,4 százalék tartotta átláthatatlannak, 85,2 százalék pedig úgy vélte, hogy nem lát rá megfelelően az egyetemi döntéshozatali folyamatokra.

A válaszadók 74,1 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy az egyetem működéséről megfogalmazott nyilvános kritika hátrányos következményekkel járhat. A jelentés ezt nevezte a teljes kérdőív legmagasabb átlagpontszámot elérő állításának. A kitöltők 64,2 százaléka szerint a pártpolitikai kapcsolatok érdemben befolyásolják az egyetemi előmenetelt, 80,3 százalék pedig nem értett egyet azzal, hogy az egyetem vezetése pártpolitikai befolyástól mentesen működik.

A Szenátus működésével kapcsolatban is jelentős elégedetlenség rajzolódott ki. A válaszadók 76,5 százaléka nem tartotta hatékonynak a testület ellenőrző szerepét a rektor és a kancellár döntései felett, 84,1 százalék pedig úgy vélte, hogy nem kap megfelelő tájékoztatást a Szenátus munkájáról. A jelentés szerint a kitöltők 40,9 százaléka még nyilatkozni sem tudott a testület működésének részleteiről.

A központi szolgáltatásokkal – például az informatikával, az utazásszervezéssel és a takarítással – a válaszadók 72,2 százaléka volt elégedetlen. A kitöltők 60,7 százaléka azt sem érezte úgy, hogy az egyetemi igazgatóságok és központi hivatalok hatékonyan támogatnák a mindennapi oktatási és kutatási munkát.

A klinikai dolgozók a legkritikusabbak

A jelentés külön vizsgálta az egyes munkavállalói csoportok válaszait. Az egészségügyi dolgozók körében volt a legerősebb a félelem attól, hogy a nyilvános kritika hátrányokkal járhat: az erre vonatkozó értékelésük 3,28 pont volt a négyfokú skálán. Náluk volt a legalacsonyabb a döntéshozatalra való rálátás értéke is, 1,39 pont.

A szenátusi választáson való biztos részvételt az oktatók és kutatók 51,5 százaléka jelezte, az adminisztratív dolgozóknál ez az arány 33 százalék, az egészségügyi dolgozóknál viszont mindössze 8,1 százalék volt.

A kérdőív három nyitott kérdésére 760 munkatárs írt szöveges választ, összesen 1749 észrevételt. A legtöbben a belső kommunikáció és tájékoztatás hiányát említették: ez 363 válaszadónál, vagyis a szövegesen válaszolók 47,8 százalékánál jelent meg. Az átláthatóság és a döntéshozatal kérdését 296-an, a vezetés alkalmasságát és stílusát 291-en, a központosítást és a kancelláriai hatalomkoncentrációt pedig 266-an hozták szóba.

A bérekkel kapcsolatos problémákat 262 dolgozó említette. A jelentésben összefoglalt vélemények szerint az adminisztratív, gazdasági és könyvtári munkakörökben dolgozók fizetése hosszú ideje nem tart lépést az inflációval, a fiatal oktatók és kutatók pedig a tanársegédi és adjunktusi béreket tartják elégtelennek. Többen azt is kifogásolták, hogy a felsővezetésben és egyes központi igazgatóságokon magasabb bérek mellett a kari dolgozók bérkorrekciója elmaradt.

A központosított beszerzési és utazásszervezési rendszer szintén visszatérő kritika volt. A jelentés szerint a válaszadók egy része úgy tapasztalta, hogy az egyetemi beszerzéseknél a piaci ár másfélszeresét vagy akár kétszeresét kell kifizetni, miközben az engedélyeztetés hetekig vagy hónapokig tarthat. Az utazásszervező irodával kapcsolatban egyes válaszadók 50–100 százalékos felárakról számoltak be a közvetlen foglaláshoz képest. Ezek a jelentésben összegzett munkatársi észrevételek, nem a dokumentumban külön ellenőrzött ár-összehasonlítások.

A szenátusi választások titkosságát is kifogásolták

A nyílt válaszokban 129 dolgozó fogalmazott meg konkrét kritikát a Szenátussal, a szavazással vagy a választási eljárással kapcsolatban. A jelentés 45 részletes beszámolót emel ki, amelyek közül több a szavazás titkosságának hiányát kifogásolja.

A válaszadók egy része arról számolt be, hogy egyes szervezeti egységekben nyílt irodákban, folyosókon vagy titkárságokon helyezik el az urnákat, szavazófülkék nélkül. A szavazólapokra kézzel kell felírni a jelöltek nevét, miközben a kari vagy intézeti vezetés közelről figyelheti a szavazást. Többen azt is állították, hogy a vezetők listákon követik, kik nem adták még le a szavazatukat, majd a tanszékvezetőkön keresztül próbálják mozgósítani őket.

A dolgozók egy része ezért elektronikus, hitelesített és titkos szavazási rendszer bevezetését sürgette. A jelentés szerint a választásokkal kapcsolatos írásos kritikák különösen a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karról, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karról és a Természettudományi és Informatikai Karról érkeztek.

A szenátusi választások átláthatóságát az egészségügyi és orvosi karok munkatársai értékelték a legrosszabbul: az Egészségtudományi és Szociális Képzési Karon, valamint a Fogorvostudományi Karon a válaszadók 73,7 százaléka adott negatív értékelést, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karon pedig 69,1 százalék.

A jelentés végkövetkeztetése szerint az eredmények bizalmi válságra, átláthatatlan forrásgazdálkodásra, a központi adminisztráció problémáira és a véleménynyilvánítást övező félelemre utalnak. A dokumentum a bérek rendezését, a beszerzési és kancelláriai centralizáció decentralizálását, a belső tájékoztatás javítását, valamint a szenátusi választások titkos és ellenőrizhető lebonyolítását nevezi meg a szükséges változtatások között.