100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.

Már 18 olvasónk csatlakozott Cél: 100 támogató

Válassz támogatási összeget:

Folytatás…

Egy 57 éves nő négy hónapig állt pszichiátriai kezelés alatt Szegeden, mielőtt áprilisban leugrott a Belvárosi hídról. Családja szerint többször is jelezték az orvosoknak, hogy Edit állapota aggasztó, és attól tartanak, hogy kárt tehet magában. A Szegedi Tudományegyetem belső vizsgálata ugyanakkor nem állapított meg mulasztást, a rendőrség pedig lezárta az ügyben indított eljárást – írta a Telex.

Edit korábban a szegedi Kaáli Intézetben dolgozott asszisztensként, és hosszú ideje kezelték szorongása miatt. Állapota 2024-ben, egy súlyos bélfertőzés után romlott jelentősen: sokat fogyott, nem tudott aludni, és egyre erősebb szorongással küzdött. Lánya szerint miután pszichiátriai szakrendelésre vitték, a gyógyszeres kezelésének megváltoztatása miatt édesanyja állapota tovább romlott.

2026 januárjában a családja már attól tartott, hogy a nő öngyilkosságot követhet el. Miután bevallotta, hogy a szatymazi vasútállomásra is ilyen szándékkal ment, hozzátartozói mentőt hívtak hozzá. Először azonban beutalót kértek tőlük, így Edit csak három nappal később került a szegedi pszichiátriai klinika zárt osztályára.

Egy hónappal később a rehabilitációs osztályra helyezték át, ahol a betegek nagyobb szabadságot élveznek, és elhagyhatják az intézményt. A családja ezután is rendszeresen látogatta, és többször jelezte az aggodalmait. A hozzátartozók szerint személyesen szerettek volna beszélni a kezelőorvossal, de erre sokáig nem kaptak lehetőséget, a telefonos egyeztetés pedig nehézkesen működött.

Április elején Editet egy járókelő bejelentése nyomán a Belvárosi hídnál találták meg zavart állapotban. Visszakerült a zárt osztályra, de egy hét múlva ismét a rehabilitációs részlegre helyezték át. Április 16-án ebéd előtt engedély nélkül távozott az osztályról, majd leugrott a hídról a Tiszába. A mentők megpróbálták újraéleszteni, de a nő egy héttel később meghalt a kórházban. Családja éppen aznap kapott volna lehetőséget arra, hogy személyesen beszéljen a kezelőorvossal.

Az SZTE a Telexnek azt írta, hogy a rehabilitációs osztályon kezelt betegeknek jelezniük kell, ha elhagyják az osztályt, a távozásukat és a visszaérkezésüket pedig dokumentálják. A klinika szerint Editnél a halálát megelőző napokban nem állt fenn közvetlen veszélyeztető magatartás, ezért a szakmai irányelveknek megfelelően látták el.

A rendőrség rendkívüli halálesetként vizsgálta az ügyet, de nem merült fel a kezelőorvos vagy az ápolók felelőssége. A hatóság arra hivatkozott, hogy a rehabilitációs részleg nyílt osztályként működik, ahol a betegek önként vesznek részt a kezelésben, és nincs velük szemben folyamatos őrzési kötelezettség. Az eset után a klinikán szigorították az osztály elhagyásának szabályait és ellenőrzését, emellett megkezdték a pszichiátriai klinika négy be- és kijáratának átalakítását is.

A Telexnek nyilatkozó Makkos Zoltán pszichiáter arra hívta fel a figyelmet, hogy az öngyilkossági kísérlet nem jelezhető előre teljes bizonyossággal. Ugyanakkor a hozzátartozók figyelmeztetéseit akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a szakemberek első vizsgálata alapján nem látszik közvetlen veszély.

Van segítség! Ha hasonló gondolatai vannak, hívja a 116–123-as lelki elsősegély telefonszámot. Ígérje meg, hogy most rögtön nem tesz semmit, és keresse fel ezt az oldalt! Ha másért aggódik, ezt az oldalt látogassa meg.

100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.

Már 18 olvasónk csatlakozott Cél: 100 támogató

Válassz támogatási összeget:

Folytatás…