„A talaj nem élettelen közeg, hanem összetett, élő rendszer. Fizikai, kémiai és biológiai folyamatai szorosan összekapcsolódnak, és ha ezek közül az egyik sérül, az a másik kettő működésére is hatással van. A talaj olyan, mint egy háromlábú szék: ha az egyik lába meggyengül, az egész rendszer billegni kezd” – mondta Hupuczi Júlia az SZTE Science Podcast műsorában.

A geográfus és talajkutató szerint a régi mezőgazdasági szemlélet szerint az őszi, fekete szántás a talaj pihenését jelentette, ezt azonban újra kell gondolni, mert a rendszeres és mély bolygatás sok esetben rontja a talajszerkezetet, a talaj biológiai élete pedig különösen érzékeny a túlzott művelésre. A szántás átforgatja a talajrétegeket, ezzel megzavarja a talajban élő szervezetek természetes elhelyezkedését. Az oxigénkedvelő élőlények mélyebbre kerülnek, míg az oxigénszegény környezethez alkalmazkodott szervezetek a felszínre jutnak.

A talaj morzsás, levegős, szivacsos szerkezetű, hasonlóan a friss kenyér belsejéhez. Ezt a szerkezetet a növényi gyökerek, baktériumok, gombák és más talajlakó élőlények alakítják ki. A rendszeres forgatás, tömörítés vagy rossz időpontban végzett művelés azonban széttöri a finom szerkezetet, jelezte Hupuczi. Ha a talaj túl száraz, a művelés porosítani és rögösíteni fogja, ha pedig túl nedves, akkor gyúrja, keni és tömöríti. Nem önmagában az eke vagy egy–egy eszköz, hanem a rossz talajállapotban végzett művelet a probléma. Egyetlen hibás talajmunka akár három–négy évre is károsíthatja a talajt.

A beszélgetés fontos üzenete, hogy a mezőgazdaságban szemléletváltásra van szükség, a művelési rendszereket a megváltozott csapadékviszonyokhoz kell igazítani. Időközben ugyanis más lett a csapadék eloszlása, gyakoribbak lettek a szélsőségek, és a talajok is leromlottabb állapotban vannak.

Az átállás viszont nem hoz azonnali eredményt. A talaj élő rendszerként lassan alkalmazkodik, és csak később kezd regenerálódni, sőt, sok helyen „rászokott” a rendszeres művelésre, ezért a változtatás után eleinte akár romolhat is az állapota. Ez sok gazdálkodót elbizonytalanít, pedig a javuláshoz idő kell. Természetes úton egy leromlott talaj akár 20–30 év alatt is helyreállhatna.

Megfelelő talajkímélő gazdálkodással ez az idő 3–4 évre is csökkenthető.

A talajt nemcsak vassal, géppel lehet javítani, hanem az élő növények gyökerei is hatékonyan lazítják. A takarónövények emellett táplálják a talajéletet, védik a felszínt és segítik a víz beszivárgását. Különösen hasznosak lehetnek az őszi–téli időszakban, amikor a talaj különben sokszor csupaszon maradna. Hupuczi szerint a fekete, növény nélküli talaj valójában nem pihen, hanem szenved. Egy szerves anyagokra éhező élő rendszernek ilyenkor is táplálásra és védelemre van szüksége. A szerves anyag hiánya a magyar talajok egyik legsúlyosabb problémája.

A növénytermesztés során ugyanis a növényi részek jelentős részét betakarítják, leviszik a földről. Ha ezt nem pótolják, megszakad a természetes körforgás. A műtrágya csak a növénynek tápanyag, önmagában a talajéletet nem táplálja. A talajbiológia működéséhez szerves anyagra, istállótrágyára, komposztra, mulcsra, tarlómaradványokra vagy takarónövényekből származó növényi anyagokra van szükség.

Az SZTE Science Podcastben kitértek a vízmegőrzés kérdésére is. Hupuczi Júlia úgy véli, a probléma nem feltétlenül az, hogy összességében sokkal kevesebb eső esik, hanem inkább az, hogy más ütemben és nagyobb adagokban érkezik. A jó talajban sokféle pórus és járat található, ezek vezetik és tárolják a vizet. A leromlott talaj viszont olyan, mint az összegyúrt kenyérmorzsa: kevés benne a hely a víz és a levegő számára. Ilyen állapotban a csapadék vagy elfolyik a felszínen, vagy gyorsan elpárolog. A talaj felső 50 centimétere különösen erősen érintett a párolgásban. A repedezett, tömör talajba ugyan gyorsan leszaladhat a víz, de ugyanilyen gyorsan el is távozhat. Ezért a talajszerkezet javítása kulcsfontosságú az aszályhatások mérséklésében, vagyis a vízmegőrzés nem pusztán öntözés, hanem talajállapot kérdése is.

A podcast üzenete, hogy a talajokat nem kizsákmányolni, hanem működtetni kell. A talajkímélő művelés, a szerves anyag pótlása, a takarónövények használata és a tudatos vízgazdálkodás együtt vezethet javuláshoz. A változás nem egyik évről a másikra történik, de hosszú távon nélkülözhetetlen. Ha vigyázunk a talajra, az megtartja a vizet, táplálja a növényeket, és biztosabb alapot ad a jövő mezőgazdaságának.